Jeremiás próféta könyve 29:12
Egyszer meglátogattam egy testvérnőt, aki egy másik egyházból jött át abba, ahol én szolgálok. Keksz és tea mellett beszélgettünk, és megkérdeztem tőle, hogy hogy érzi magát a gyülekezetünkben, de a válaszára nem voltam felkészülve.
"Azt tapasztaltam, hogy ti nem szerettek imádkozni."
Ez a gondolat mellbe vágott. Mit jelent, hogy nem szeretünk imádkozni? Keveset imádkozunk? Röviden? Kevés beleéléssel? Talán egyik sem olyan komoly mulasztás, mint állhatatosság nélkül imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valahol a gondolataid legmélyén már le is mondtál arról, amit szeretnél. Van egyáltalán értelme így imádkozni?
Müller György, angol lelkész mondta a következőket egy alkalommal:
"A lényeg, hogy ne adjuk fel az imádkozást, mindaddig, amíg választ nem kapunk! Én hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom egy ember megtéréséért. Még nem történt meg, de meg fog térni! Miért is történne másként? Hát imádkozom érte!”
Nem sokkal azután, hogy a fenti sorokat mondta volna, Müller György meghalt, és az ember még mindig nem tért meg. De ahogy a prédikátor koporsóját a földbe eresztették, ez az ember megvallotta a bűneit, és elfogadta Jézust, mint megváltóját.
Ha kérsz, kérd kitartással, állhatatosan, és biztos lehetsz benne, hogy választ is kapsz, mert Isten meghallgatja a kéréseinket. Képes vagy rá?
Áldott napot!
bejegyezte: ömböli krisztián – június 09, 2022
Kommentáld!