Aki rendszeresen követi híreket az interneten, az utóbbi két hónapban rendszeresen olvashat olyan cikkeket, amikben a szerzők azt találgatják, hogy mit fognak tenni az egyes országok vezetői, az USA vagy a NATO, ha Oroszország taktikai atomcsapást mér Ukrajnára, vagy ha másik országot is megtámad, például olyanokat, akik fegyverekkel is segítik az ukrán hadsereget. Vannak népek, akik arra alapozzák a biztonságukat, hogy erős katonai hatalmak szövetségesei, akik mögöttük állnak, és közbelépnek, ha kell.
Több mint 1400 évvel ezelőtt a zsidó nép Egyiptomban élt rabszolgasorban. Nem volt látható szövetségese: hiszen ki mert volna szembeszállni a kor legfejlettebb haditechnikáját birtokló birodalommal? Egyvalaki volt, akihez segítségért fordulhattak: Isten, aki korábban ígéretet tett arra, hogy gondoskodni fog róluk. Hozzá kiáltottak nyomorúságukban, s ő megmentette őket. A fáraó tiltakozása és minden erőfeszítése ellenére megszabadította őket.
Mi ugyanígy vágyunk egy erős pártfogóra, akiben bízhatunk, akihez fordulhatunk, ha valami baj fenyeget vagy ér minket. Isten ígéretei a mieink is, ha hittel beléjük kapaszkodunk. Mégis, időnként azt tapasztaljuk, hogy bár bajban vagyunk és kérjük, mégsem tesz semmit, nem szabadít meg. Miért?
A kérdés jogos. De gondoljunk csak arra, hogy mi történt Jézussal; mi történt az apostolokkal, vagy hívők ezreivel, akik kifejezetten az Istenbe vetett hitük miatt az életüket is kockára tették… és Isten nem lépett közbe, és ők ezért meghaltak. A védelem ígérete mellett Krisztus elmondta a benne hívőknek azt is, hogy nyomorúság vár rájuk. Ezért ne abban bízzanak, hogy könnyű életük lesz, hanem abban, hogy ő legyőzte a világot (János 16:33). Isten a küzdelem végső kimenetelére vállat garanciát, nem arra, hogy a győzelemig vezető út nehézségektől mentes lesz. Ha ragaszkodunk hozzá, bármi történjen is, meg fog szabadítani. Közben is sok alkalommal – valószínűleg nem mindig –, de az út végén biztosan. Te hiszed ezt?
Áldott napot!
bejegyezte: Simon Csaba – április 29, 2022
Kommentáld!