"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi."
Ézsaiás könyve 40. fejezet 29. verse

Isten országa egy feje tetejére állított királyság. A király szolgál, és a szolga uralkodik. A gazdagok szegények, de a szegényeknek semmire sincs szükségük, mert mindenük megvan. A sírók örülhetnek és a nevetők sírhatnak. A gyenge pedig a legerősebb...

Senki sem gondolta volna a bibliaolvasó, vegetáriánus, "fűszál közlegénynek" csúfolt Desmond Dossról 1942-ben, hogy a csendes-óceáni hadszíntér egyik legnagyobb hősévé válik. A szanitécként szolgáló katona elsőként kapta meg az USA legnagyobb katonai kitüntetését, a Kongresszusi Becsület Érdemérmet azok közül, akik lelkiismereti okból megtagadták a fegyverviselést. 

De Isten országában minden lehetséges annak, aki gyenge, de engedi Istennek, hogy erőssé tegye. A kitüntetés indoklásában így összegzik, amit tett, azt hangsúlyozva, hogy csak egy töredékét említik hőstetteinek: “Csapatának szanitéce volt, amikor az első zászlóalj ostrom alá vett egy 120 méter magas, csipkézett sziklafalat. Ahogy seregünk felért a tetőre, súlyos tüzérségi támadás, ágyú és gépfegyvertűz fogadta őket, ami körülbelül 75 katonát sebesített meg, a többieket pedig visszavonulásra kényszerítette. Doss őrvezető nem volt hajlandó fedezékbe vonulni, hanem a tűzvonalban maradt a sebesültekkel, és egyenként elcipelte őket az orom széléig, majd egy hordágyon, később egy kötélből, speciális csomózással készült, úgynevezett álló hurokkal leengedte őket a meredély széléről, aminek aljában már segítő kezek várták őket.

 
Május 2-án erős gépfegyver- és ágyútűznek tette ki magát, amikor egy sebesültet menekített ki a tűzvonalból, és vitte mintegy 160 méteren ugyanazon a meredélyen; két nappal később pedig négy katonát kezelt, akik akkor sebesültek meg, amikor megostromoltak egy erősen védett barlangot. Ekkor gránátzáporban tette meg a hét méteres utat az ellenséges erők vonalán belül a barlang szájához, ahol bekötözte bajtársai sebeit, majd szakadatlan tűzben négyszer fordult, hogy egyenként biztonságos helyre menekítse a katonákat. Május 5-én tétovázás nélkül sietett egy tüzérségi tiszt megmentésére, kézifegyverek és gránátok tüzében. Ellátta a tiszt sebeit, majd olyan helyre vitte a sebesültet, ahol biztonságban lehetett a fegyverektől és ágyúktól, s miközben lövedékek és gránátok süvítettek körülöttük, lelkiismeretesen adagolta neki a vérplazmát.

 
A nap folyamán, amikor egy amerikai katona súlyosan megsebesült a barlangból kapott lövéstől, Doss őrvezető lemászott hozzá oda, ahová 7 méteres magasságból lezuhant, elsősegélyben részesítette, majd az ellenséges tűzben 90 métert cipelte, hogy biztonságos helyre juttassa. Május 21-én egy éjszakai támadásban, Shuri felföldjén védtelen területen maradt, miközben egységének többi katonája fedezékbe vonult, és félelmet nem ismerve látta el a sebesülteket, holott azt kockáztatta, hogy őt is az ellenséges vonal mögé behatoló japánnak fogják nézni.

Súlyosan megsérült egy gránát felrobbanása miatt, de ahelyett, hogy segítséget hívott volna a fedezékből, ellátta saját sebeit, öt órán keresztül várt, míg a hordágyvivők megtalálták, és fedezékbe vitték. A három katona ellenséges ágyútűzbe került, és amikor Doss őrvezető egy nála is súlyosabb sebesültet látott, lemászott a hordágyról, és arra utasította hordágyat vivő szanitéceket, hogy vigyék el a másik férfit. Amíg a hordágy visszaérkezésére várt, újabb sebesülés érte, ezúttal az egyik karja tört több darabba egy lövés miatt. Hatalmas erőfeszítéssel egy puskatust kötözött sínként szétroncsolódott karjához, és az egyenetlen talajon csaknem 300 métert kúszott az elsősegélypontig. Doss őrvezető a halálos veszedelemben tanúsított rettenthetetlen bátorságával és megingathatatlan határozottságával sok katona életét megmentette. Neve fogalom lett a 77. gyaloghadosztályban, hiszen páratlan hősiességről tett bizonyságot, ami messze túlmutatott azon, ami kötelessége lett volna.” (http://www.fegyvertelenkatona.hu/desmond-doss.html)

Az életéről készült film záró jelenetében a százada arra vár, hogy befejezze az imát, és eldöntse, jön-e velük a harctérre, hogy megmentse őket. A hadműveletet kezdő század erős, harcedzett katonái ugyanis belengették, hogy nem hajlandóak elindulni a csatába, ha nem lesz ott a gyenge Doss, hogy megmentse őket... (Ha még nem láttad volna, keresd meg és nézd meg a filmet az interneten: https://www.youtube.com/watch?v=4tRGlaETuiE )

Ahogy Pál írja: "De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.  Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (1Kor. 12:9-10)

Ma mire lesz erőd Krisztusban?

Áldott napot!

Bejegyezte: Robert Csizmadia – július 17, 2020