„Ha
szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és
szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek
Istene!”
Teri
néni, az egyszerű, mélyen hívő, szorgos templomba járó özvegyasszony épp hazaér
az istentiszteletről, mikor szeretett unokája betoppan hozzá és így faggatja:
Csókólom Mama! Látom nemrég ért haza a templomból. Miről szólt ma az
igehirdetés?
Hát
arra már nem emlékszem – volt Teri néni válasza, - de szép volt.
Egy
hét múlva ismét jön az unoka kérdése; Csókolom Mama! Ma miről prédikált a
lelkész?
Azt
nem tudom, de olyan jó volt hallgatni! – felelte Teri néni.
Majd
miután e párbeszéd még párszor megismétlődött, az unoka egyszer azt mondta:
Mama! Úgy gondolom, hogy tiszta felesleges templomba járnia, hiszen mire hazaér,
úgyis mindig elfelejti miről is volt szó.
Nem
úgy van az kis unokám! – szólt Teri néni – Tudod, úgy van ez nálam, mint mikor
valaki vesszőkosárral megy a kútra vízért. Az igaz, hogy mire hazaér az összes
víz kifolyik, de a kosár közben egyre tisztább lesz.
Bizony,
sokan vagyunk úgy, mint e képzeletbeli Teri néni. Naponta olvassuk a Bibliát, a
reggeli dicséreteket, a youtube-on, a facebook-on nézzük a napi áhítatokat, a
jobbnál jobb tanításokat. De ha most hirtelen fel kéne sorolni, csak az elmúlt heti
lelki üzenetet, bajba lennénk. Nem is szólva arról, hogyha az eddig hallott
összes prédikációt vissza kéne mondani, vagy emlékezetből le kéne írni a
Bibliát…
Nem
menne? Akkor az egész felesleges? Semmiképp sem!
Ha
Isten Szavát örömmel tanulmányozod, ha szíved poros, koszos
vesszőkosarát nap, mint nap az élet vizébe mártod, hidd el, hogy a maga
idejében mindig
meghozza gyümölcsét.
„Mert
mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a
földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és
kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból
kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés
lesz ott, ahová küldöttem.” (Ézs.55:10-11)
Áldott napot!
Kommentáld!