Rómabelikehez írt levél 9. fejezet 28. verse

Azért, hogy a teljes legyen kép, hogy mit is akar ez a szöveg mondani, hagy álljon itt a teljes szöveg. Íme: "Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: "Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön."

Egy különleges történelmi pillanatot éltek akkor az emberek, Isten népének a hanyatlását, elvettetését. Ami nem mást jelentett, mint azt, hogy az Ábrahánmtól szövetséges nemzetség elveszítette Istentől való küldetését, amit Ő Krisztus követőinek adott.

A prófécia, Ézsaiás jövendölése ekkor valóra vált, csak a maradék tartatott meg. Oda pedig csak azok tartozhattak, akik a Názáretiben, mint Pál is, és hittestvérei is, végül felismerték és elfogadták a Megváltót. Mindenki más a zsidóságból elveszítette kiválasztott státuszát. A Jeruzsálemi templom elveszítette Isten szemében a jelentőségét. Mindennek a történelem során komoly következményei is lettek.

Az elkövetkezendő háborúban Róma leverte a lázongó Júdeát, a sereg megsemmisült, a templomot lerombolták és az ottani áldozati szertartások a mai napig nem keltek újra életre. Izráel pedig sem provinciaként sem önálló országként nem létezhetett a második világháború utáni újraszervezéséig. Mindebből a veszteségből a kor emberei nem, vagy alig érzékeltek valamit, mert számukra láthatatlan volt. A bűneik, Istennel való szembeszállásuk vakította meg őket a próféciák ismeretének ellenére is.

Mit tanulhatunk ebből a leckéből mi, ma élő emberek?

Hát azt mindenképp, hogy komolyan vegyük Urunk figyelmeztetéseit. Maradjunk nyitottak arra, hogy akár saját meggyőződésünk ellenére is inkább higgyünk az Ő szavának, mint annak, amit saját vágyaink, érzéseink vagy akár ösztöneink súgnak. Bízzunk Istenben akkor is, ha olyan utakon vezet, amin nem gondoljuk, hogy járnunk kellene. Pál apostol, aki írja ezeket a sorokat, jól tudta mindezt. Hiszen ő is elutasította Jézust és ellensége volt a keresztényeknek egészen addig, amíg személyesen nem találkozott az Úrral. Olyan jó lenne, ha minden ember felismerné a saját meglátogatásának idejét! Ha meglátnánk, amikor Isten szól hozzánk! Mert ettől nem kevesebb függhet, mint a személyes jövőnk...

Isten hamar teljesíti ígéretét és a legfontosabb ígérete, hogy hamarosan visszatér. Mit gondolsz mennyi időnk van addig?

Túrmezei Erzsébet: Életünk aranya

Sáfáraim!" -intett az Úr.

S mi olyan gazdagok vagyunk.

Percet, órát kezünkbe számolt.

Sok láthatatlan aranyunk.

Olyan csodálatos vagyon.

Mire való? Meddig elég?

Míg aranyat aranyra költünk,

soha nem sejtjük van-e még?

De egy is olyan hatalom:

egy óra, röpke pillanat,

kenyérré lehet koldusasztalon

lehet meghajlás Isten-kéz alatt.

Boldog fölfeleszárnyalás

bilincses, átkos kötelék.

Odaadhatjuk játszva semmiért

és lehet mindenre elég.

Életet nyerhetünk vele,

s szétszórhatjuk haszontalan.

De soha egyikünk se tudja,

melyik az utolsó arany.

Áldott napot!

Bejegyezte: Restás László – január 11, 2021