Honnan tudhatjuk, hogy valami Istentől származik-e? Mi történik akkor, ha az a valami nem jó, nem okoz nekünk boldogságot, sőt egyenesen rossz? Miből érezhetjük azt, hogy Isten lépett az érdekünkben és a segítségünkre jött? – sok ilyen kérdést felteszek magamnak mostanság…

A kérdéseim java részére az lehet a válasz, hogy „hiszen Ő minden tud, mindent lát, nem kell a segítségünkre sietnie, hiszen Ő mindig velünk van”. Igaz, ahogy az is, hogy nem múlnak el a megpróbáltatások egyik percről a másikra. Némelyik napokat, heteket, sőt éveket igényelnek az életünkből és gondolkodhatunk rajta, hogy vajon miért történnek ezek a próbák velünk?!

Béke- békesség. Nyugalom - megnyugvás.

Bizalom - elfogadás. Érzéspárok, amiket általában egy nyugodt helyzethez tudunk párosítani. Ebben az esetben viszont engedd meg kedves Olvasó, hogy egy rossz helyzetnél alkalmazzam őket.

Béke-békesség: először megijedünk és félünk. Leginkább attól, hogy mi fog történni. Az ismeretlen ebben a formában nem a legvonzóbb terület. Isten azt ígéri, hogy békét fog adni nekünk – „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek” (Jn.14:27) – Tehát máris megkapjuk az első segítséget ahhoz, hogy egy rossz helyzetet túléljünk. Ha már rendelkezünk Isten békéjével, akkor tovább haladhatunk a nyugalom felé.

Nyugalom-megnyugvás: vajon nem hasonló ez a békéhez? De, hasonló. Viszont a nyugalom már egy fokkal mélyebb és együtt jár a bizalommal – „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt.11:28)

Bizalom- elfogadás: Olyan érdekes és egyben jó, hogy Isten mindent olyan rendezetten épít fel. Legyen szó jóról vagy rosszról, mindent lépcsőzetesen alakít és így formál bennünket. Előbb volt a békesség, aztán a megnyugvás, ami szorosan együtt járt a bizalommal és végül az elfogadás, amit Pál apostoltól tanulhatunk meg -  „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil.3:14)

Így a végére már csak egyetlen kérdésem maradt: Te bízol eléggé Istenben?

Áldott napot!

bejegyezte: csomó hajni – június 29, 2021