Istálló- vagy szálloda tulajdonos?
Egy
rabbi egyszer megkérdezte tanítványait: "Hol van Isten?" A gyerekek
összedugták fejüket, hogy megfelelő választ adjanak mesterüknek. Az
igazi válasz mégsem született meg. Erre a rabbi úgy fogalmazott: "Isten
ott van, ahol befogadják". Szent János evangéliumának bevezetőjében
azt mondja, hogy az Ige "övéihez jött, de övéi nem fogadták be".
Bölcselkedhetnénk arról, hogy miért nem fogadják be az emberek Istent,
vagy arról, hogy miért fogadják be. Gyakorlati életünkre nézve azonban
célszerűbbnek tartom, ha átgondoljuk, mi is történt Betlehemben.
Krisztus
gyermekkorának evangéliumai egyöntetűen kijelentik, hogy Mária,
József és a születendő gyermek számára nem volt hely a betlehemi
fogadókban. Nem tudjuk, hogy hány szállója volt Betlehemnek. Tény, hogy
az istengyermek egy istállóban jött világra. Egy szálloda és egy
istálló között viszont nagy a különbség. Lehetnek egymáshoz közel is,
mégis egész világok választják el őket egymástól, és a földrajzi
távolság semmiben sem befolyásolja ezen világok terjedelmét. Ilyen
szállodákkal manapság is találkozunk. Tulajdonképpen szállodának
mondható minden hely, helyzet és egyén, ahova, akihez Isten be akar
térni, de nincs hely számára. És bizony gyakran bukkanunk ilyen
helyekre. Itt van például Európa. Az Unió alapokmányában nem volt hely
Isten számára. De itt vannak a parlamentek, az egyetemek, az üzletek,
a hotelok és a korcsmák, az otthonok - és lehet, hogy a mi szívünk
is...
Isten
az időnk - és az idők - végén aszerint fog bennünket megítélni, hogy a
szállodát át tudtuk-e alakítani istállóvá. De nem a luxusszállóknak
kell nekirohannunk, hogy szétromboljuk őket. A magunk szállodáján kell
alakítanunk.
Az
istálló a befogadást jelképezi. Azt a helyet, azt a szívet, ahol
befogadják Istent. A mindennapi életben lehetünk tehát szálloda- vagy
istállótulajdonosok is. A legnagyobb gond abban rejlik, hogy sokszor
egyszerre akarjuk mind a kettőt. Karácsony döntés elé állít bennünket.
Nem lehetünk hétköznap szállodatulajdonosok, vasárnap pedig
istállótulajdonosok. Hétköznapi életünkben nincs hely az Istennek:
fontosabb az üzletelés, terveink megvalósítása, a jólét biztosítása.
Vasárnap pedig, amikor egy leheletnyivel több időnk marad Istenre, egy
kicsit őt is beengedjük az életünkbe. De sokszor valóban "csak egy
kicsit", mert szívünk istállójának ajtaját zárva tartjuk. A fáradságos
hét után már nincs erőnk igazán kitárulkozni.
Betlehemi
szállodatulajdonosokká válunk, akiknél nincs hely a születendő élet
számára, akik nem veszik észre, hogy ajtajukon éppen Isten kopogtatott
be. Lehet, hogy már csak a cégért kellene kidolgoztatni, hogy nevünket
ráírva felcsavarozzuk saját betlehemi szállodánk ajtaja fölé. Vagy
mégsem?
Kívánom
minden kedves olvasónak, hogy ne a felirattal bíbelődjön. Egyszerűbb
kinyitni az ajtót, nem kell hozzá sem szerszám, sem reklámszakember,
sem kirívó felirat - hiszen a szívnek az ajtajáról van szó. Isten
betalál oda cégtábla nélkül is, mert ő felismeri a szeretetben történő
befogadás cégtábláját.
Harmath Károly OFM
forrás: Új Ember Magazin
2005. jan.-febr. 
VI. évf. 1. szám
Kommentáld!