Ternyák Csaba egri érsek május 24-én pünkösdhétfőn, Andrásfalvy János szalézi tartományfőnök felkérésére szentmise keretében áldozópappá szentelte Kővári László SDB diakónust a kazincbarcikai Szent Család-templomban.
Miután a szentmise elején Andrásfalvy János bemutatta a jelöltet, Ternyák Csaba érsek köszöntötte az egybegyűlteket. Mint fogalmazott, örömnap az, amikor új pappal gazdagodik az Egyház közössége. Az az Egyház, amelynek mindannyian tagjai vagyunk, amelynek gyermekei vagyunk, amely befogadott bennünket, amelyben lelki otthonra leltünk. Majd Kővári Lászlóhoz fordulva a főpásztor hozzátette: „Kedves szentelendő Testvérünk! Ma mindenki rád tekint, ma mindenki érted imádkozik, hogy az a hivatás, amelyet ma teljesen átkarolsz, az töltse ki egész életedet, hogy mindenkinek mindene lehess.”
Ternyák Csaba érsek szentbeszédében elmondta: „Kővári László testvérünk ma a papság szentségeben részesül és délután már nem csak Laci bácsinak, hanem Károly atyának hívjuk őt.
Az ő életében különleges üzenete van annak, hogy éppen a családok évében és a kazincbarcikai a Szent Család templomban van ez az ünnepi szentmise, ahol úgy vagyunk együtt, mint Isten nagy családjának tagjai. A család fontosságáról, azt hiszem mi mindannyian tanulhatunk tőle. Aki miután felnevelte gyermekeit, ringatta unokáit, a papi hivatás útjára lépett és most a Szalézi Család papi közösségébe nyer bebocsátást.
Don Bosco szolgáló lelkisége, amellyel életét a nehéz sorsú fiatalok szolgálatába állította ma is vonzó ideált jelent mindazoknak, akik nem önmagukért, nem önmaguknak akarnak éni csupán, hanem mások javára, Isten akarat szerint.
Azt kívánjuk, hogy Károly atya ebben a nemes hivatásban sok örömet és vigasztalást találjon” – hangsúlyozta Ternyák Csaba érsek.
A főpásztor kiemelte: pünkösd második napján vagyunk: „a Szentlélek kiáradásától áthatva és általa fellelkesítve rácsodálkozunk, hogy a mai nap liturgiája mennyire gazdag”.
„Mária hónapjában vagyunk, és ahogy ő ott volt a kánai menyegzőn, most velünk is itt van. A Szűz Anyával együtt ünneplünk tehát, akit a Szalézi Család úgy tisztel, mint a keresztények segítsége, akinek támogatásával győztek a keresztény seregek Lepantónál. Don Bosco lelkiségében is a Szűz Anya úgy jelenik meg, mint a keresztények segítsége. Nekünk, mai keresztényeknek is szükségünk van küzdelmeinkben Szűz Máriára, mint a keresztények segítségére.”
A főpásztor hozzátette: amikor felhangzott, hogy lépjen elő az, aki az áldozópappá való szentelésben kíván részesülni, László testvérünk így válaszolt: „Íme itt vagyok! Jelen.” Mária is így válaszolt az angyali üdvözletkor: Jelen, Íme itt vagyok! Számíthatsz rám!
„Válaszoddal te is igent mondtál a szalézi rendnek, a katolikus anyaszentegyháznak, sőt valójában Istennek mondtad: Íme itt vagyok, számíthatsz rám! Isten pedig számít rád. Számít arra, hogy életed végéig rendelkezésére állsz” – fordult személyesen a szentlendőhöz az érsek.
Hangsúlyozta: Kővári Lászlónak Károly atyaként az lesz az egyik fontos feladata, hogy áldást közvetítsen, és ahol megjelenik, megszólal, ott áldás járjon a nyomában, sőt maga is váljon áldássá a rá bízottak számára!
„Mindannyian azért imádkozunk, hogy szolgálatod során Szűz Mária, a papok édesanyja legyen életed biztos támasza. Ahogyan az ő életének minden mozzanata Krisztusra irányult, a te Máriás lelkiséged célja is Jézus Krisztus legyen. „Per Mariam ad Jesum.” Mária által juss el Jézushoz!” – zárta homíliáját Ternyák Csaba.
* * *
Kővári László Károly 1955-ben született Kaposváron. Mérnöktanárként szakmunkástanuló fiatalokat oktatott harminc évig, tizenöt évig igazgató is volt, előbb Újpesten, a Páli Szent Vince Katolikus Szakiskolában, majd 2008-tól a kazincbarcikai Don Bosco Iskolában. Négygyermekes családapaként élt 2012-ig, amikor felesége rövid betegség után váratlanul elhunyt. Egy fia és három lánya felnőtt, önálló, László boldog nagyapa. Húsz éve találkozott Don Bosco életpéldájával, a plébánosa hívta fel rá a figyelmét. Miután különböző kiadványokból megismerte pedagógiai módszerét és életét, Don Bosco lett a példaképe, igyekezett igazgatóként is az ő szellemében foglalkozni a fiatalokkal.
Felesége halála után úgy érezte, Jézus arra hívja, hogy nagyobb elkötelezettséggel kövesse. Az első magyar szalézi, Zafféry Károly példája, aki hatvanévesen lett szalézi novícius, és hatvanegy évesen tett első fogadalmat, megerősítette abban, hogy idősebb korban is el lehet kezdeni a szerzetesi életet. Az iránta való tiszteletből vette fel első fogadalma alkalmával a Károly nevet. Védőszentje, Szent II. János Pál pápa a keresztségben szintén ezt a nevet kapta.
A jelöltidőt még Kazincbarcikán töltötte iskolaigazgatóként. A noviciátus ideje alatt a szombathelyi rendházban lakott 2016. szeptember 1-jéig, első fogadalma letételéig. Az óbudai rendház lakójaként folytatta felkészülését a szalézi életre, jelenleg pedig a kazincbarcikai szalézi közösség tagja. 2020. november 7-én, Kaposváron, a Szent Margit-templomban Varga László megyéspüspök diakónussá szentelte Kővári László Károly örökfogadalmas szalézi szerzetest.
Szerző: Sinkovics Andrea
Forrás: Egri Főegyházmegye, Szalézi.hu
Fotó: Szent István Televízió; Federics Róbert, Vozáry Róbert
Magyar Kurír
6
Kommentáld!