Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!

Megmondta Jézus: Ő a szőlőtő, mi meg a szőlővesszők (vö. Jn 15,5). Hozzá vagyunk kapcsolva. Nélküle kiszikkad a szívünk, s megáll bennünk az Élet keringése.

1. Minden léleknek választania kell ma is, úgy, mint akkor, a pilátusi ítélkezésnél: Jézus mellett, vagy Jézus ellen. Aki ellene hadakozik, önmagát ítéli el. Szabadulni akar a Teremtőtől. Az Atya tehát lemetszi. A levágott szőlővessző pedig elszárad, tűzre vetik, és elég. (vö. Jn 15,6)

2. Az Atya gondos szőlőműves, megtisztogatja ültetvényét - bajjal, gonddal, kereszttel - hogy még többet teremjen. Sajnos a hibátlan Termőtövet is tisztogatnia kell a korcs vesszők miatt.

3. Földre konyult a Termőtő. Nem mintha sok gyümölcs húzná. De kegyetlen betegség - a bűn - kínozza, gyengíti az egész világot behálózó ágai.

4. Ha az Atya szőlőműves, akkor a Szent Szűz a mennyei Kertész leánya. Eddig mosolygós gyöngédséggel gondozta a kert legféltettebb kincsét: Jézust. Most meg könnyeivel öntözgeti. Az ő lelkében nem is hervadt el soha az üdvöt termő Tő. Ha Máriához költözködünk, kapcsolatban maradunk az Élettel.

5. A lelkekhez szóló égi tanítás tisztogatja meg a szőlővesszőket. - Cirenei Simon nem tiszta, mert még nem hallotta az igét. Most azonban minden szónál hangosabban beszél hozzá Jézus fenségesen nyugodt viselkedése. Nem is szakad el többé az édes Üdvözítőtől.

6. Ha Jézus a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők, akkor egy élet kering bennünk: Jézusé. Aki tehát Benne marad, abban marad Ő is. Többet kap, mint Veronika. Nemcsak képmást, de az eleven, élő Jézust. S ez a Jézus önmagával keserűségeit, fájdalmait is lehozza szívünkbe, vigaszt váróan.

7. Előbb is levághatta volna az Atya a sok beteg hajtást, hogy ne gyengítse a Szőlőtő erejét. Ő azonban vár az utolsó pillanatig. Hátha élet tér még a korcs ágakba! Inkább nézi Fiát elterülve a földön, csak megmentse a többit, a reménybeli fiakat.

8. A termővesszők vigasztalanul siratják a Termőtőt. Még nincs bennük Jézus élete. Nem elég világos a hitük. Nem tudják, hogy a mi Termőtőnk gyökereit a legnagyobb gyűlölet vihara tépheti ki a menny talajából.

9. Ha a Termőtő fáradtan borul a földre, nem érzik-e meg a szőlővesszők is? Ha Jézust bántják, nem sajog-e belé a mi szívünk is?

10. A szőlőt metszeni, kötözni, permetezni szokták. De a legdurvább ember sem fosztja meg küldő díszétől, zöld ruhájától, takaró leveleitől. Jézust nem kímélik, tépik róla a ruhát.

11. Karó kell a bőven termő tő mellé. Ó, de Jézust nem gyöngéden kötözik a fához! Eleven húsába vágnak, odaszögezik, hogy ne hagyhassa el többé. Így lett a kereszt Jézusban való élet erőssége, támasza.

12. Ugyanaz az élet a miénk, amelyik Jézusé. Nem idegen élet halódik tehát itt, hanem a mi kincsünk.

13. Ha Jézusban élünk, s Ő bennünk, nem feledhetjük soha, mit tett lelkünkért. Hiába zárták mély sírba. Hálaérzelmünk nem foszlik szét mindaddig, míg Benne maradunk.

14. "Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek." (Jn 15,8) Így mondta Jézus. Nagy hit kell e gyümölcstermő munkához. Mert éppen úgy, mint Jézus, csak a síron túl szüretelünk: a másik világon.

Egy igazi keserűség van csak: az Életen kívül tengődni, a Szőlőtőről leszakadni. Vághat, metszhet, tisztogathat az Atya, csak Jézusban virulhassunk!