|
Ökumenikus IMAHÉTÉn vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők (Jn 15,5a)
7. nap, Növekedés az egységben
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5a)
1Kor 1,10–13; 3,21–23: „Részekre szakítható-e Krisztus?”
Jn 17,20–23: „Amint te és én egyek vagyunk”
Magyarázat
Halálának előestéjén Jézus azok egységéért imádkozott, akiket neki adott az Atya: „Hogy mindnyájan egyek legyenek […] hogy elhiggye a világ.” Hozzá kapcsolódva, szőlővesszőként ugyanaz a nedv kering bennünk, és éltet.
Minden hagyomány arra törekszik, hogy a hit középpontjába vezessen: közösség Istennel Krisztus által a Szentlélekben. Minél inkább közösségben élünk, annál inkább kapcsolódunk más keresztényekhez és az egész emberiséghez. Pál óva int attól a magatartástól, amely már az első keresztények egységét is fenyegette: a saját hagyomány abszolutizálása Krisztus teste egységének kárára. A különbségek így a kölcsönös gazdagítás helyett megosztáshoz vezetnek. Pál horizontja igen tág volt: „… minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené” (1Kor 3,22–23).
Krisztus akarata kötelez az egység és a megbékélés útjának követésére. Ezáltal pedig arra, hogy imádságában egyesüljünk: „Hogy mindnyájan egyek legyenek […] hogy elhiggye a világ…” (Jn 17,21).
Sohasem add meg magad a szétszakadozott kereszténység botrányának, azoknak, akik oly készségesen vallják a felebarát iránti szeretetet, mégis megosztottak maradnak. Szenvedélyesen szolgáld Krisztus teste egységének ügyét. (The Rule of Taizé in French and English, 2012, 13. o.)
Imádság
Szentlélek!
Megelevenítő tűz és lágy szellő, jöjj és lakozzál bennünk. Újítsd meg bennünk az egység iránti szenvedélyt, hogy átéljük, hozzád vagyunk kötve, és ez egyesít bennünket. Hadd egyesüljenek és tegyenek bizonyságot közösen az őket megtartó reménységről mindazok, akik Krisztust öltötték magukra keresztségükben. Ámen
|
Kommentáld!