Lateráni Szent János-bazilika felszentelésének ünnepe

Az ünnep jelentése

+ Ma az Egyetemes Egyház a Szent János-bazilika felszentelésének évfordulóját ünnepli „a Lateránon”, a római székesegyház templomában.

+ Eredetileg a Laterani család palotája, az épületet Konstantin császár kapta, aki viszont a palotát a római püspöknek adta. Konstantin felügyelte a „Megváltónknak” és a keresztségnek szentelt bazilika építését is. Bár a pontos dátum nem ismert, a tudósok azt gondolják, hogy ez néha Szent Meltiadész pápa (311-314) uralkodása alatt történt. Az évszázadok során a székesegyház templomát Keresztelő Szent Jánosnak és Szent János evangélistának is szentelték.

+ A jelenlegi bazilika számos építési és helyreállítási kampány eredménye, amelyek kibővítették az eredeti templomot.

+ XII. Kelemen pápa által a templomra helyezett felirat szerint ez a templom „[Róma] város és a világ összes templomának anyja és feje”. Felszentelésének éves megemlékezése bekerült az V. Szent Piusz pápa által 1570-ben

jóváhagyott misszióba, amelyet azóta az egész egyház megünnepel.

+ Ez az ünnep arra emlékeztet minket, hogy mindannyiunkat a hűség és az engedelmesség különleges kötelékei egyesítenek a római egyházzal. A római anyaegyház egyben anyánk és lelki otthonunk is.

Imádságra és elmélkedésre

„A mai ünnep egy mindig aktuális misztériumot ünnepel: azt, hogy Isten egy szellemi templomot akar felépíteni a világon, egy olyan közösséget, amely szellemében és igazságában imádja (vö. János 4: 23–24). De ez az alkalom emlékeztet bennünket a konkrét épületek fontosságára is, amelyekben a közösség összegyűlik, hogy megünnepeljék Isten dicséretét. ”- XVI. Benedek pápa

Lelki bónusz

1431-ben egy csoport kanonokok származó Fregionaia, Olaszország, meghívást kaptak Jenő pápa IV szolgálni a Lateráni bazilika, amely egy új vallási közösség vált ismertté, mint a kanonokok a Lateráni . Ez a kis pap- és testvérközösség napjainkig fennmaradt, bár már nem állnak közvetlenül kapcsolatban a Lateráni Szent János-bazilikával. 2010-ben Szent Stanisław Kazimierczyket , a közösség papját, aki 1489-ben a lengyelországi Krakkóban halt meg, XVI. Benedek pápa szentté avatta.

Ima

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből

Krisztus kegyelméből ujjongó örömmel megünnepeljük, kedves testvéreim, e templom felszentelésének évfordulóját; de ne felejtsük, hogy nekünk magunknak kell Isten igazi és élő templomává lennünk. A keresztény nép méltán szentel ünnepet a templomnak, mint édesanyának is, mert jól tudja, hogy ebben nyerte el a lelki újjászületés nagy kegyelmét. Első születésünkkor ugyanis csak Isten haragjára voltunk méltók, és csupán lelki újjászületésünkkor lettünk méltók Isten gondoskodó szeretetére. Első születésünk ugyanis még halálra szánt bennünket, viszont az újjászületés már az életre hívott meg minket. 

A keresztség előtt, kedveseim, mindnyájan a sátán lakóhelye voltunk, de keresztségünk után Krisztus templomává lettünk az ő érdeméből, így, ha lelkünk üdvösségének ügyéről egy kicsit is figyelmesebben elgondolkodunk, akkor megértjük, hogy Isten igazi és élő temploma vagyunk. Isten nemcsak emberi kéz emelte templomokban lakik (ApCsel 17, 24) vagy kőből, fából épített házakban, hanem sokkal inkább az ember lelkében, amelyet saját képére formált és alkotott meg teremtő keze. Ezért mondta Szent Pál apostol: Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az (1 Kor 3, 17). 

Amikor eljött közénk Krisztus, szívünkből kiűzte a sátánt, hogy templomot készítsen bennünk magának. Ezért az ő segítségével tegyünk meg mindent, hogy gonosz tetteink miatt e templomban őt megbántás ne érje. Mindaz ugyanis, aki gonoszat cselekszik, Krisztust bántja meg. Mert amint már az előbb is mondtuk: mielőtt Krisztus megváltott volna minket, a sátán lakóhelye voltunk; a megváltás pedig arra tett méltóvá, hogy Isten hajlékává legyünk, mert úgy tetszett Istennek, hogy lakást készítsen magának bennünk. 

Ha tehát örömmel akarjuk megünnepelni, testvérek, e templom felszentelésének évfordulóját, akkor gonosz tettekkel nem szabad lerombolnunk magunkban az Isten élő templomát. Most úgy akarok szólni, hogy mindenki könnyen megérthesse: ahányszor csak e templomba jövünk, mindig törekedjünk arra, hogy olyan legyen a lelkünk, amilyennek Isten templomát látni szeretnénk. 

Szeretnéd, hogy e bazilika tündöklő szép legyen? Akkor ne engedd, hogy bűnök szennyezzék be lelkedet. Ha azt szeretnéd, hogy e bazilika fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje. Inkább arra törekedj – mint az Úr is mondja –, hogy jó cselekedeteid fénye tündököljön benned, és hogy megdicsőüljön általad Isten, aki a mennyben lakik. Amint te belépsz e templomba, úgy akar Isten is betérni lelked templomába. Ezt ő maga így ígérte meg: Közöttük lakom majd és közöttük járok (2 Kor 6, 16).