„Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne
imádkozzam többé értetek. Sőt, inkább majd tanítalak benneteket a jó és egyenes
útra.”
Mit jelent számodra az ima? Egy betanult szöveg vagy egy
előre elgondolt vázlat pontokkal eltervezett monológ? Esetleg egy baráti csevej
vagy egy meghitt beszélgetés? Történetünk szereplője Sámuel, már kicsi korától
kezdve közvetlen közelről „érezte” Istent, hallotta hangját, hiszen nevén
szólította ott a templomban az éjszaka közepén. Sámuel először nem tudta, hogy
Isten az, aki szólítja és Élihez, a főpaphoz sietett. Éli egy idő után rájött,
hogy az aki Sámuelhez szól nem más, mint Isten maga. Elgondolni, hogy mekkora
kiváltságban volt része Sámuelnek ezáltal csodálatos és mindezt már fiatalon
átélhette. Olyannyira meghatározó volt ez számára, hogy idős korára is meghitt
kapcsolatot ápolt Istennel.
A fenti mondat akkor
hangzott el, amikor a nép megkapta a kívánt királyt Saul személyében. Azzal, hogy lemondott bírói tisztségéről
nyomatékosította a királyi uralmat és ezzel megszűnt a bírói kor, mint
kormányzati forma. Sámuelt Isten kente fel vezetőnek és egészen addig, amíg
Isten „támasztott” bírákat minden rendben ment. A királykérés súlyos vétségként
robbant be abban a korban, hiszen azzal, hogy a nép valaki olyat követel, aki
nem bíró, hanem király, lényegében kétségbe vonták azt, hogy Istennek hatalma
van megszabadítani a népet vagy bármilyen dolgot elintézni a nép körében. Isten
határtalan szeretete és hűsége azonban csodálatosan megmutatkozik ebben a
történetben is. Hiába mennek Isten választása ellen és kérnek egy olyan
uralkodót, akit nem feltétlen Isten választ ki és lényegében szembe mennek
Isten akaratával, Ő még sem rúgja fel a szövetséget és nem felejti el a népnek
tett ígéreteit. Sámuel erre emlékezteti a népet, hogy ne forduljanak el
Istentől, ne rohanjanak hiábavalóságok után vagy kétes segítség után. Bízzanak
Istenben és tartsák meg Isten szavát. Hűséges szolgálatra és imára buzdítja a
népet, hiszen fennmaradásuk egyetlen esélye Istennél van!
Lehet, hogy olykor mi is letérünk a helyes útról,
megpróbálunk a saját fejünk után menni és gondolkodni. Néha nehéz kivárni Isten
útmutatását és tanácsát. Viszont egy valamiben 100%-ban biztosak lehetünk:
Isten nem felejti el a nekünk tett ígéreteit és bátran fordulhatunk Hozzá
bármikor, legyen az segítségkérés, baráti eszmecsere vagy egy meghitt
beszélgetés, ami alatt elmeséljük neki életünket és közben át is adjuk neki,
hogy rendbe hozza azokat a sebeket, amiket mi nem tudunk. Bízz Benne!
Áldott napot!
Bejegyezte:
Csomó Hajni
–
július 07, 2020
Kommentáld!