"Ezért
tehát attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül
imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek az ő
akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással"
Kolossé 1:9
Egészen
különös mikor mi és ki jut eszembe a legváratlanabb helyzetekben.
A
házimunka vagy séta közben, olvasás vagy épp fűnyírás alatt hirtelen
csak megjelenik a gondolataimban egy-egy személy, aki nem kapcsolódik a
tevékenységhez, sokszor nem is asszociálok rá, és egyáltalán nem is
értem, miért pont akkor és ott jut eszembe. Például egyszer egy szlovén
fiatalember visszajött az autópályán, hogy visszavezessen a jó irányba
pedig ez jókora kitérő volt neki. Egy teljesen idegen, akinek semmi
érdeke sem volt abban, hogy segítsen. Vagy az a tanárom, akihez siettem
leadni a határidős esszét, és az úton találkoztam vele, mert épp hozzám
tartott, hogy segítsen. Azt hiszem, hogy ezek az emberek azért léptek az
életembe a múltban, és azért jutnak a jelenben eszembe, hogy soha ne
kételkedjek benne: Isten az embert jónak teremtette.
Pál apostol
egy börtönben ül. Kegyetlen és igazságtalan dolgokon ment keresztül.
Csalódnia kellett nemcsak az emberiségben, de a barátaiban is. Azt is
tudni kell, hogy egészen a modern korig nem a börtön nem korrekciós
céllal működött, sokkal inkább lassú halálos ítéletnek számított. Minden
oka megvan arra, hogy reménytelen és elkeseredett legyen. Ebbe a
nyirkos, dohos, sötét helyre azonban bevilágít egy reménysugár: hírt
hoznak neki a kolosséi hívők hitéről és szeretetéről.
Arról, hogy
nemcsak kitartanak a megpróbáltatásokban, hanem hogy még segítenek is
másoknak, mint például Pálnak, akinek épp ajándékot juttattak el. A
Biblia sokszor javasolja, hogy imádkozzunk másokért, hogy kérjük Istent,
a Mindenhatót, hogy segítsen nekik a jó vagy rossz élethelyzetben.
Imádkozzunk még az ellenségeinkért is, ahelyett, hogy átkoznánk őket,
áldjuk őket. Ez az ima azonban sosem passzív: arra serkent, hogy mi is
tegyünk azokért, akikért imádkozunk, hogy legyünk Isten áldó keze az
életükben. Ez a hozzáállás lesz az, ami a legnehezebb helyen és időben
is emlékezteti őket: van jó ebben a világban, van, aki szeret, van miért
örülni!
Ma kiért imádkozol?
Kommentáld!