OLVASMÁNY Sámuel második könyvéből

Dávid megsiratja a lázadó Absalomot, mert mégiscsak a fia volt.

A lázadó Absalom serege vereséget szenvedett és megsemmisült. Ekkor történt, hogy maga Absalom véletlenül Dávid szolgái elé került. Absalom ugyanis egy öszvéren nyargalva menekült. Mikor azonban az öszvér egy sűrű lombozatú nagy tölgyfa alá ért, Absalom a hajánál fogva fennakadt a fán. Ott maradt függve ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla. Egy ember meglátta, és azonnal jelentette Joábnak: „Láttam Absalomot, amint egy tölgyfán függött.” Joáb három dárdát vett a kezébe, és azokat Absalom szívébe döfte.
(Dávid a harc alatt Mahanaim városának kapujában várta a híreket.) Amikor a kapuőr felment a kapu tetejére a bástyafalra, és felemelte tekintetét, látta, hogy egy magányos ember fut feléje. Lekiáltott tehát, és jelentette a királynak. A király azt válaszolta: „Ha egyedül jön, akkor jó hírt hoz.”
(Amikor az első hírhozó elmondta a győzelem hírét), a király azt parancsolta neki: „Fordulj meg, és állj oda!” Az tehát megfordult és félreállott. Akkor megérkezett Kusi, a második hírhozó is, és jelentette: „Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr a mai napon megszabadított azok kezéből, akik fellázadtak ellened.”
A királynak azonban az volt az első kérdése: „Hogy van a fiam, Absalom?” Kusi azt felelte: „Bárcsak Uramnak, királyomnak minden ellensége és mindazok, akik ellenedre törnek, úgy járnának mint a fiad!”
A király a hírtől megrendülve fölment a kapu fölött lévő terembe, és zokogni kezdett. Föl s alá járkálva így jajongott: „Fiam, Absalom! Fiam, fiacskám, Absalom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiacskám, Absalom!”
Hírül vitték Joábnak, hogy a király hogyan siratja és gyászolja a fiát. Akkor a győzelem öröme gyászra fordult az egész nép számára, mert még aznap meghallották a hírt, hogy a király nagyon bánkódik a fia miatt. Aznap úgy lopakodott be a nép a városba, ahogy a csatából megfutamodó és gyalázata miatt szégyenkező nép szokott.
Ez az Isten igéje.
2Sám 18,9-10.14b.24-25a.30-19,3

VÁLASZOS ZSOLTÁR :

Válasz: Fordulj felém, Uram, * és hallgass meg engem! (1a. vers. – 1 D² tónus)

Előénekes: Fordulj felém és hallgass meg, Uram, * mert gyámoltalan vagyok és szegénységben élek.
Őrizd meg lelkemet, mivel hozzád tartozom, * szabadítsd meg szolgádat, Istenem, aki benned bízik.

Hívek: Fordulj felém, Uram, * és hallgass meg engem!

E: Könyörülj rajtam, Uram, * mert egész nap hozzád kiáltok.
Tedd vidámmá szolgád lelkét, * hiszen hozzád emelem a szívem.

H: Fordulj felém, Uram, * és hallgass meg engem!

E: Uram, te szelíd és jóságos vagy, * nagy irgalmú mindazokhoz, akik hívnak téged.
Hallgasd meg, Uram, imádságom, * figyelj könyörgésem szavára.

H: Fordulj felém, Uram, * és hallgass meg engem!
Zsolt 85,1-2.3-4.5-6

ALLELUJA
Krisztus gyengeségeinket magára vette, * és betegségeinket ő hordozta. Mt 8,17 – 4 g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Kislány, mondom neked, kelj fel!

Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”
Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.
Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?”
A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 5,21-43

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Pap: Imádkozzunk, testvéreim, a mindenható Istenhez, aki elküldte Fiát a világba, hogy kereszthalála és feltámadása által megváltson minket!

Lektor: 1. Hogy szüntelenül magasztaljunk téged, Urunk, a keresztségben kapott kegyelmekért!

Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!

2. Hogy parancsaid hűséges megtartásával mutassuk meg irántad gyermeki ragaszkodásunkat!

Hívek: Kérünk téged...

3. Hogy Krisztus példája szerint áldozatos szeretettel viseltessünk rászoruló embertársaink iránt!

Hívek: Kérünk téged...

4. Hogy emberi gyengeségeinkben és megpróbáltatásainkban te légy erősségünk és reménységünk!

Hívek: Kérünk téged...

5. Hogy jócselekedeteink láttán dicsőítsék az emberek a te szent nevedet!

Hívek: Kérünk téged...

(6. Hogy ne feledkezzél meg elhunyt N. testvérünkről [nővérünkről], aki már elköltözött ebből a világból!
Hívek: Kérünk téged...)

Pap: Mindenható, örök Isten! Te azért küldted el hozzánk szent Fiadat, hogy a világ világossága legyen. Add, hogy az ő tanításának fényében járjunk, és így biztosan elérkezzünk az örök világosság országába őáltala. Aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

Hívek: Ámen.