Mózes a fáraó udvarában nevelkedett, de megőrizte szeretetét népe iránt.

Abban az időben, amikor a fáraó megparancsolta Izrael fiainak, hogy ha fiúgyermekük születik, vessék a folyóba, elment egy Lévi törzséből való férfiú, és feleséget vett a saját törzséből. Az asszony fogant, és fiúgyermeket hozott a világra. Mivel látta, hogy szép, három hónapig rejtegette. Amikor aztán már tovább nem titkolhatta, vett egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partjára a sás közé. Távolabbra odaállt a gyermek nővére, hogy megfigyelje, mi fog történni.
Akkor lejött a fáraó leánya, hogy fürödjék a folyóban. Szolgálóleányai ezalatt a folyó partján sétáltak. Amikor megpillantotta a sás között a kosárkát, odaküldte az egyik szolgálóját, és kihozatta. Kinyitotta, és amikor meglátta, hogy egy síró gyermek van benne, megsajnálta, és azt mondta: „Ez a héberek gyermekei közül való.”
Ekkor a gyermek nővére megszólította a fáraó leányát: „Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak egy héber asszonyt, aki táplálni tudja a gyermeket?” Azt felelte neki a fáraó leánya: „Menj!” A kislány elment, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó leánya így szólt hozzá: „Vidd magaddal ezt a gyermeket, neveld fel nekem! Megjutalmazlak érte.” Az asszony fogta a gyermeket, és szoptatta. Amikor aztán a gyermek felnőtt, elvezette a fáraó leányához. Az fiává fogadta, és Mózesnek nevezte el azzal a magyarázattal: „Mivel a folyóból húztam ki.”
Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt lett, kiment testvéreihez, és látta sanyargatásukat. Észrevette, hogy az egyik egyiptomi egy héber férfiút ütlegel az ő testvérei közül. Körültekintett erre is, arra is; és amikor látta, hogy nincs ott senki, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
Másnap ismét kiment, és látta, hogy két héber ember civakodik. Megkérdezte azt, amelyik igazságtalanul cselekedett: „Miért ütöd felebarátodat?” Ő azt felelte: „Ki tett téged felügyelővé vagy bíróvá fölénk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan megölted az egyiptomit?” Megijedt erre Mózes, mert azt gondolta: „Mégis kiderült a dolog.”
A fáraó is értesült az esetről, és halálra kerestette Mózest. Mózes azonban elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett le.
Ez az Isten igéje.
Kiv 2,1-15a

VÁLASZOS ZSOLTÁR

Válasz: Keressétek az Urat, alázatos lelkek, * és szívetek újra éled. (Vö. 33. vers. - 2. tónus)

Előénekes: Feneketlen iszapba süllyedtem, † és nincs hol megállnom, * a vizek mélyére kerültem, és eltemet az áradat.

Hívek: Keressétek az Urat, alázatos lelkek, * és szívetek újra éled.

E: Hozzád imádkozom, Uram, * hallgass meg kegyelmed idején, Istenem.
Mérhetetlen jóságodban hallgass meg, * hűséged szerint segíts rajtam.

H: Keressétek az Urat, alázatos lelkek, * és szívetek újra éled.

E: Én azonban szegény vagyok, és szenvedek, * de szabadításod, Istenem, fölemel engem.
Énekszóval áldom Isten nevét, * dicsérettel magasztalom őt.

H: Keressétek az Urat, alázatos lelkek, * és szívetek újra éled.

E: Az alázatosak látják ezt, és örülnek. * Keressétek Istent, és szívetek újra éled,
mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.

H: Keressétek az Urat, alázatos lelkek, * és szívetek újra éled.
Zsolt 68,3.14.30-31.33-34

ALLELUJA
Bár hallgatnátok ma Isten szavára! * Ne legyetek többé keményszívűek! Zsolt 94,8ab – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Jézus súlyos ítéletet mond azokra, akik visszautasítják Isten kegyelmét.

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot:
Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna.
Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 11,20-24

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Pap: Kérjük, testvéreim, a végtelenül irgalmas Istent önmagunkért és minden emberért, hogy bocsássa meg bűneinket, és adja meg nekünk az örök boldogságot!

Lektor: 1. Az egész világon elterjedt és az itt egybegyűlt Egyházért könyörögjünk az Úrhoz!

Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!

2. Szentatyánkért, N. pápáért, püspökeinkért, papjainkért és a szent szolgálatban segítő társaikért könyörögjünk az Úrhoz!

Hívek: Kérünk téged...

3. Az egyházak egységéért, a pogányok megtéréséért, a nemzetek közötti egyetértésért könyörögjünk az Úrhoz!

Hívek: Kérünk téged...

4. Beteg, éhező és bajbajutott embertársainkért könyörögjünk az Úrhoz!

Hívek: Kérünk téged...

5. Saját magunk és távol lévő testvéreink üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Hívek: Kérünk téged...

(6. A földi életből eltávozott N. testvérünk [nővérünk] örök boldogságáért könyörögjünk az Úrhoz!

Hívek: Kérünk téged...)

Pap: Urunk, hallgasd meg népedet! Érdemtelen létünkre könyörgünk hozzád, hiszen kegyelmeddel mindig elénk sietsz, hogy jóságosan teljesítsd kérésünket. Krisztus, a mi Urunk által.

Hívek: Ámen.