"…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus."

Pál levele az Efézusiaknak 4. fejezet 15. vers

Bár a következő hasonlatot más párosról hallottam, azt gondolom, hogy az igazság és szeretet kettősére is alkalmazható. 

Valószínűleg mindannyian láttunk már csónakot. Mindegyiknek két evezőlapátja van, és akik bent ülnek a csónakban, akkor fognak eljutni a célba a leggyorsabban, ha mindkettőt használja az evezős. Ha csak az egyiket húzza, a csónak körbe-körbe fog haladni, akár a jobb, akár a baloldali evezőről legyen szó. Kivéve, ha nincs rögzítve az evező, mert akkor meg tudja tenni, hogy hol az egyik oldalon, hol a másikon húz vele, és akkor nagy nehezen, sokkal hosszabb idő alatt eljuthat a célba. Ez a hasonlat gyengéje. 

Az igazság és a szeretet, melyeket Pál említ a fenti Bibliaversben, egy ilyen evezőpáros a hit csónakjának két oldalán. Ha csak az egyiket tartjuk fontosnak, a másikat mellőzzünk, a hitünk nem fog előre haladni, nem fog közelebb vinni minket Krisztushoz. Csak körbe-körbe keringünk valami körül, amiről azt hisszük, hogy Isten, pedig csak az Istenről alkotott sajátos felfogásunk. 

Már a Bibliában is látunk erre példát, de így működik ez a mai kereszténységben is. Krisztus idejében is voltak, és a mai keresztények között is vannak olyan hívők, akik az „igazságra” helyezik a hangsúlyt. Idézőjelben, mert az valójában mindig az igazságnak csak egy apró szilánkja, amiből ők akarnak üvegpalotát építeni. Ezek, a Jézus korabeli farizeusokhoz és írástudókhoz hasonlóan a törvényeskedés csapdájába esnek; magukat állítják példaképnek, és a többiek hibáit lesik éles szemekkel. 

Voltak, és vannak a hívők között olyanok is, akik a mindig „szeretetet” ismételgetik, és az igazságot mellőzik. Az ő esetükben a „szeretet” ugyanolyan téves, mint az „igazság” a másik csoport esetében, mert ez a „szeretet” mindent megenged, mindent elnéz, szabaddá tesz bármire. Az ő esetükben nem számít, hogy erről Istennek mi a véleménye, mi az igazság, bibliai értelemben. Pál apostol a galáciaiakhoz írt levelében így figyelmeztette már akkori olvasóit is erre a veszélyre: 
Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek… Galatákhoz 5:13

Az segít elkerülni a két szélsőséget, ha az Istenről, Krisztusról, a Bibliáról, a hitről alkotott felfogásunkban az igazság és a szeretet egyensúlyban van – ahogy volt Jézusnál is, aki a bűnt néven nevezte (ragaszkodott az igazsághoz), de meghalt a bűnösért (ragaszkodott a szeretethez). Ha így történik, ha a „mindkét evezőt húzzuk egyszerre,” akkor növekszik a hitünk, felemel Krisztushoz, a fejhez, és érett hitű, lelki emberekké fogunk válni. 

Aki evezett már csónakban, tapasztalhatta, hogy nem is olyan egyszerű mindkét evezőt egyformán húzni, azt is gyakorolni kell. Még ha eleinte nem is megy könnyen, ne add fel, törekedj rá, hogy az igazság és a szeretet evezőjét egyformán húzd, én is ezt próbálom!

Áldott napot!

Bejegyezte: Simon Csaba – május 01, 2020