Emberhalászok halásznak
2020. április 17. Húsvét nyolcada – péntek

Jn 21, 11-14
Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. 

Bevezető ima: Úr Jézus, hiszek benned. Bízom benned, mert nem hagytál magamra. Bízom benned, mert a megkeresztelkedésem napjától kezdve a barátom lettél. Uram, mindenekfölött szeretlek. Köszönöm, hogy megteremtettél és megváltottál engem. Uram, nélküled semmi sem vagyok.

Kérés: Uram, add, hogy bátran kövesselek Téged!

1. Megyek halászni. A tegnapi szentírási részben Péter látta, ahogy Jézus egy darab sült halat evett, és hitt. A lelke azonban így is megviselt volt, ezért megnyugvást keresve halászni ment. A Péterrel tartó tanítványok is hasonló helyzetben voltak. Látták a feltámadt Krisztust! Nehéz megérteni, hogy ezek után miért akartak annyira halászni, és miért nem Jézusra gondoltak. Néha mi is túlságosan elmerülünk a mindennapi elfoglaltságainkban, és megfeledkezünk Krisztusról. Próbáljuk meg elmélyíteni a vele való kapcsolatunkat, és kérjük Őt, hogy kísérje végig egész napunkat! Így minden cselekedetünk imádsággá válik.

2. Az Úr az! Jézus nem feledkezett meg az apostolokról, pedig ők néhány órára többé-kevésbé elfeledkeztek róla. Együtt maradhattak volna Máriával és a többi tanítvánnyal, együtt imádkozva és az elmúlt napok csodálatos dolgairól beszélgetve. Mégis halászni mentek. Az Úr azonban így is megmutatta nekik, hogy mennyire szerette őket. Ha halászni mentek, Ő is ment utánuk! Az apostolok láthatták, hogy csak miatta volt ilyen sikeres halfogásuk.

3. Amikor partot értek. A kedves időtöltésüket megszakították, amikor felismerték Jézust a parton. A pihenés fontos dolog, de Krisztus kivételes szeretettel szakította meg a halászást és maga köré gyűjtötte őket. A Feltámadás utáni első hetek létfontosságúak voltak az Egyház megszületésében. Krisztus a parthoz vitte őket, hogy megmutassa nekik tapintatos szeretetét, meggyógyítsa sebzett szívüket és megmutassa nekik az akaratát, hogy így felkészítse őket Pünkösdre, amikor emberek halászává válnak majd.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, mindennek megvan az ideje. Add, hogy mindig téged szeresselek és szolgáljalak! Bár eláraszthatnak a teendők, teérted és tebenned teljesíthetem azokat. Uram, hadd ismerjelek fel imáimban! Segíts felismernem a tőled jövő ösztönzést és add, hogy mindig a szórakozás elé helyezzem kötelességeimet!

Elhatározás: Ma az esti imámat más lelkekért fogom felajánlani, hiszen nekem is emberek halászává kell lennem.