Miért sírsz?
2020. április 14. Húsvét nyolcada – kedd

Jn 20, 11-18
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Bevezető ima: Úr Jézus, értem, hogy miért nem mutatkoztál meg Máriának kezdettől fogva: azért, hogy így növekedni tudjak hitben és bizalomban. Ezért hiszek benned, és mindenekfölött szeretlek. Akkor is benned remélek, amikor a megpróbáltatások elárasztják a mindennapjaimat. Hálásnak kéne lennem, Uram, hiszen nélküled semmi sem vagyok.

Kérés: Hadd éljek csak érted, Uram! Dicsőség és dicséret Tenéked!

1. Mária ott állt a sír előtt és sírt. Zokogni látjuk Mária Magdolnát. A Szentírás ezt a részletet nem a történet kiszínesítése érdekében mutatja be, hanem a megváltás történetének fontos elemeként. Éppen húsvétvasárnap, az üres sír mellett érezzük legjobban emberi keserűségünk igazi súlyát. Bizonyos értelemben minden emberi bánat jelen van Mária Magdolna könnyeiben. Az emberi szenvedés azonban örömmé változik a keresztény hit legnagyobb misztériumában, Krisztus feltámadása által.

2. Asszony, miért sírsz? Az ember lelke megtörik, ha nincs, aki támogassa. Ekkor Krisztus közel jön, és komoly kihívás elé állítja, hogy tekintsen az elviselhetetlen szenvedésein túlra. Krisztus megkönnyíthette volna Mária Magdolna dolgát azzal, hogy rögtön felfedi neki kilétét. Ehelyett azonban keresésre ösztönözte őt, hogy nézzen a saját érzésein és szenvedésein túlra. Krisztus ugyanezt fogja tenni minden kereszténnyel, akik az üres sírhoz jönnek jó vagy rossz időkben. Közel jön hozzájuk, hogy szívükbe költözzön, amikor lelkük megtisztult és készen áll.

3. Jézus megszólította: Mária! Mária minden fájdalma hirtelen eltűnt. Szenvedésének oka rögtön megszűnt. További szomorúságnak nem is lett volna értelme. Azért volt szomorú, mert Krisztus meghalt, és nem találta a testét. Akkor Krisztus megmutatta, hogy feltámadt, és Máriát végtelen öröm töltötte el. Krisztus eltölti békéjével az összetört lelkünket, ha megtanulunk mély szeretettel lenni iránta.

Beszélgetés Krisztussal: Krisztus, egyedül Te adod életem értelmét. Nélküled elveszett vagyok. Add meg nekem a kegyelmet, hogy minden aggodalmamat igaz hittel és szeretettel megosszam veled! Tudom, hogy lelkemet el szeretnéd tölteni kegyelmeddel és barátságoddal. Úr Jézus, jöjj!

Elhatározás: Felhívom egy barátomat, aki nehéz időket él, és keresztényként bátorítást adok neki.