A feltámadott Úrral lenni
2020. április 16. Húsvét nyolcada – csütörtök

Lk 24, 35-48
Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszek mindabban, amit mondtál, különösen, hogy boldogok azok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Hiszek benned, mert hű maradsz ígéreteidhez. Szeretlek téged, és szeretném neked ajánlani magamat. Köszönöm, hogy közelebb engedsz magadhoz ebben az elmélkedésben.

Kérés: Uram, hadd lássalak téged a hitemen keresztül!

1. Békesség nektek! Van valami Krisztusban, amit az egész világon csak benne találhatunk meg: a béke. Ez a béke nem a világtól való. Hogyan nyerhetjük el ezt a békét? Krisztussal együtt hordozva a keresztet láthatjuk meg leghamarabb győzelmét és békéjét. A legnagyszerűbb módja Krisztus kiengesztelésének, ha teljesítjük életünk küldetését. Krisztus békéje a bűnös természetünk befogadóképessége felett áll. Mégis eltölti azt a lelket, mely őszintén keresi. Azt szeretné, ha mindannyian megtapasztalnánk ezt a békét.

2. Nézzétek meg a kezem és a lábam! Miután Krisztus megadta a békét a követőinek, rögtön a sebeire irányítja a figyelmüket. Amikor az apostolok látták a kezeit és lábait, tudták, hogy nem becsapásról van szó. Ez ugyanaz a személy, akit ötven órával előtte a keresztre szegeztek. Krisztus megmutatja nekünk szeretetének e nagyszerű jeleit. Mi is tanúsíthatjuk, hogy Krisztus megfeszítésének jelei nélkül a békénk sekélyes és rövid életű lenne. Ahogyan Szent Pál később mondja: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1Kor 2: 2). A keresztre feszítés jelei igazolják a valódi Krisztust.

3. Ti tanúi vagytok ezeknek. Krisztust megtapasztalni még fontosabb, mint Őt látni. Péter egyszer több ezer kenyeret vett ki a kosarából, később mégis háromszor árulta el az Urat. Tamás azt mondja, hogy csak Krisztus sebeit látván hisz majd, de Ő megdorgálja: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20, 29). Ahelyett, hogy szemünkkel keresnénk, inkább próbáljuk megtapasztalni Krisztust. A látás csak az érzékeinket érinti, a megtapasztalás azonban értelmünket, akaratunkat és érzéseinket is. Ez a három együtt dolgozik a szelíd emberben és Isten kegyelméből örömmel tölti el a nehézségek idején is. Szemtanúnak lenni sokkal több, mint nézelődni. Krisztus tanúja elkötelezett hozzá akkor is, ha ez néha kellemetlenséget jelent.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, elfogadom békédet. Segíts minden nap ezért dolgoznom! A béke, amelyet nekünk hagysz, nem könnyű, csak szabadsággal, fáradsággal és vágyakozással lehet elérni. Segíts engem a békéddel, mert nélküle zűrzavar uralkodik lelkemen! A Te békédben tanúddá válhatok minden ember előtt.

Elhatározás: Ha legközelebb vitatkozom valakivel, én fogok engedni, hogy ő is megtapasztalhassa azt a békét, melyet keresztényként Krisztustól kaptam.