Péter és János igehirdetése sokakat zavar. Felborítja a megszokott rendet. A zsidó nép vallási elöljárói közbelépnek, és börtönbe vetik az apostolokat. A feltámadottat azonban nem lehet többé bezárni, az üdvösség bármilyen körülmények között felkínált ajándék, mely életet és szabadulást ad mindannak, aki hittel befogadja.
Nincs másban üdvösség, csak Jézus Krisztusban. Az Ő nevében bűnbocsánatot és új életet nyer az ember. Vérében szövetséget kötött az emberrel, és ez a szövetség a kiengesztelődés szövetsége. Egyetlen törvénye van, a szeretet parancsa, mert a tökéletes szeretetben minden benne van. A szeretet egyesít Krisztussal, és teszi élővé cselekedeteinket. Akik Krisztusban a kiengesztelődést elnyerték, már az új szövetségben élnek, és Krisztus különleges oltalma alatt állnak. A bűn és e világ vonzása nem árthat, mert Jézus Krisztus megóvja őket.
ApCsel 4,1-12
Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok. Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret. Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. Miután középre állították őket, megkérdezték: ,,Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?'' Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: ,,Népünk vezetői és ti vének, halljátok! Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett [Zsolt 118,22]; és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.''
Kommentáld!