Dániel királyi tisztviselőként több birodalmat is szolgált. Ez a történet a méd Dárius uralkodása alatt játszódott, aki három főkormányzója egyikének választotta meg az idős prófétát. Természetesen voltak, akik ennek nagyon nem örültek, cselt eszeltek ki, lépre csalták a királyt egy rendelet kiadásával. Úgy gondolták, ezzel ellehetetlenítik Dániel életét, mivel a törvény egyedüli isteni pozícióba a királyt helyezte. Aki más mennyei hatalmasságokhoz könyörgött a 30 napos próbaidő alatt, arra kegyetlen ítélettel lesújtott.

Dániel korábban minden nap, napjában háromszor Jeruzsálem felé nyitott ablaknál imádkozott Istenhez. És ezen a szokásán, a Mindenhatóval való kapcsolatán egy ilyen dörgedelmes rendelet hatására sem változtatott. Hűséges maradt Istenéhez, és tett mindent ugyanúgy, mint addig. Kollégái imádkozás közben „rajtakapták”, a király pedig nem tehetett mást, bevettette leghűségesebb alattvalóját az oroszlánok vermébe ezzel az utolsó bátorítással Dániel felé: 

„A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!” (Dániel 6:17) 

Az uralkodó az egész éjszakát böjtöléssel, éberen töltötte, virradatkor aztán első útja a veremhez vezetett, ahol már várt rá a mindent felforgató csoda. Isten nem hagyta magára prófétáját. Ez a tapasztalat inspirálta a fenti rendeletet.

A reformáció emléknapján különös ünnepélyességgel szólnak hozzánk ezek az igék. Újragondolásra, irányváltásra és hűségre hívnak minket. 504 évvel ezelőtt Luther Márton vitairatával lavinát indított el. Hát induljon el bennünk is egy ilyen erejű lavina!

Merjünk gondolkodni! Merjük át- és újragondolni életünket, Istennel való kapcsolatunkat! Engedjük magunkat rácsodálkozni a Mindenható szeretetére, kegyelmére, bölcsességére, gondviselésére! Engedjük Őt közel magunkhoz, döntsünk minden nap mellette, és tegyük meg a szükséges lépéseket a változás irányába! Kapaszkodjunk felénk nyújtott kezébe, és engedjük Őt Istennek lenni életünk felett minden időben!

Áldott napot!

bejegyezte: sz-cs. andi – október 31, 2021