(Thesszalonikabeliekhez írt második levél 3. fejezet 3.vers)
Van egy ismerősöm, aki nagy futballrajongó, de akárhányszor találkozunk, mindig más és más csapat mezét ölti magára, mert ahogy mondja, ő csak a nyerteseknek hajlandó szurkolni.
S lehet már te is tapasztaltad, hogy mily sokan vannak így, akik szívesen fürdenek a sikereidben, támogatnak, amíg erős vagy, hűségesek addig, amíg minden jól megy. De ha elbotlasz, ha hibázol, ha elfáradsz, ha gyenge vagy, akkor elszélednek mellőled és kerülnek, mint egy leprást.
„De hű az Úr” olvassuk az Igében, aki ekkor sem hagy magadra, aki ekkor is kitart melletted. Mert lehetsz akármilyen gyenge, bűnös, akármennyire hűtlen, az Isten irántad való szeretetét, hűségét nem tudod befolyásolni és megállítani. A hűség Isten jellemének alapja: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.” (2Tim.2:13) /RÚF/
Rejtsd szívedbe ma ezt a reménységet és engedd, hogy ma téged is megérintsen az Örökkévaló végtelen hűsége, melyről Sík Sándor ’A Mindennevű’ ciklusának V. szilánkjában, - ahol az Istennel való találkozásait jegyzi le - így vall:
A minap egy kutya jött be a szobába,
Egyenesen hozzám.
A térdemre tette szelíden
Az első lábát.
És fölnézett rám szelíden:
„Nem lehetnél hűségesebb?
Én mindvégig hűséges vagyok.”
Le kellett sütnöm a szememet
És majdnem hangosan kimondtam
A szentpéteri szót:
„Menj ki tőlem Uram”
De Te jobban tudod, mit gondolok.
És nem mentél ki tőlem.
Kommentáld!