„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.”
Ez a szakasz a földi vagyonhoz való viszonyunkról tanít. Bevezetőül a földi vagyon halmozásától óv: a felhalmozott vagyont tulajdonképpen az emberi munka teszi költségessé, viszont egészen nevetséges veszélyeknek van kitéve. Említést tesz a „moly”-ról, mint a textiláruk ellensége, vagy az „enyészet, rozsda” veszélyről, ami a fém holmit érinti; a tolvajok a palesztinai vályogházból úgy loptak, hogy kifúrták a falat. Jézus a következőkben már a mennyei kincsre irányítja figyelmünket. Azt nem mondja meg, hogy mi ez, mert megmondják az embernek azok a vágyai, amelyeket földi kincs szerzésével akar hamis módon kielégíteni: boldogság, biztonság, igazi élet és ha jobban belegondolunk, akkor mindezekre egész életünkben vágyunk, de valójában soha nem érhetjük el, mert mindig jön valami, ami meggátol abban, hogy teljesen boldogok legyünk vagy maximálisan biztonságban érezzük magunkat.
Jézus arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy bár tudjuk mire vágyunk valójában és hogy miként akarjuk ezeket a vágyakat kielégíteni földi dolgokkal, de nem biztos, hogy ettől mi valóban elégedettek leszünk. Ellenben a vagyongyűjtés nemcsak hiábavaló próbálkozás lehet, de megvan az a veszélye is, hogy egyre biztosabban elválasztja az embert Istentől, mert gondolatai kincsei körül forognak, egyedül ezeknek él.
Éppen ezért, hogy megtapasztaljuk a valódi biztonságot és boldogságot, irányítsuk figyelmünket Istenre és ő kifogja elégíteni a vágyainkat pont úgy, ahogy arra valóban szükségünk van.
Áldott napot!
bejegyezte: csomó hajni – február 15, 2022
Kommentáld!