„Fizessen
meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel
Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”
Ruth könyve 2.fejezet 12. vers
„...akinek
szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” Milyen meghitt kép, ahogyan a
kotlós szárnya alá gyűjti csibéit, és saját testével védelmezi a
ragadozó madaraktól, vagy amikor a hattyú a hátára veszi picinyét, s úgy
úszik vele.
Theodor
Bovet Félelem és elrejtettség című könyvében olvastam azt a gondolatot,
hogy kisgyermekként biztonságban éreztük magunkat szüleink mellett, ám
ahogyan felnövünk, elveszítjük a biztonságérzetet, és sok dolgunk arról
szól, ahogyan újra szeretnénk azt kétségbeesetten megtalálni. Életünk
során újabb és újabb dolgokban keressük, s újabb és újabb csalódást kell
átélnünk. Mindaddig törvényszerűen csalódnunk kell, amíg meg nem
találjuk azt, Aki a békesség forrása, aki hív, hogy bízzunk benne (Ján.
14.1-3), és nála találjunk nyugalmat (vö. Máté 11.28-30).
Ruth
megismerte férje és anyósa által Izráel Istenét, s megtalálta Benne
amit keresett. Nem csalódott akkor sem, amikor tragédia érte,
elvesztette férjét. Olyan kincset talált Istenben, ami képesítette arra,
hogy otthagyja szülőföldjét, s idős anyósa támasza legyen Izráel
földjén.
Te megtaláltad már Istent? Békére és biztonságra leltél Őbenne?
Legyen áldott a napod!
Bejegyezte:
Hiti
–
december 07, 2020
Kommentáld!