"Én,
Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a
gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes
hajnalcsillag."
Jelenések könyve 22. fejezet 16. vers
A
nyári táborban a gyerekek titokban összebeszéltek, hogy saját nem
hivatalos programot fognak tartani: éjszakai erdei túrát. Semmit sem
láttak a sötétben, csak az előttük lévő hátát, de így is izgalmas volt,
ahogy csörtettek a vadregényes éjjeli tájon át. Végre, csinálhattak
valamit a tanárok nélkül! A csapat körbe-körbe vágtatott az erdőben,
aztán végül visszaértek a tábor kivilágított főterére. Ekkor jött aztán
az igazi meglepetés! Aki elől haladt, és végig vezette őket, az egyik
tanáruk volt!
Jó
a szabadság, és a felelősség hordozás. Nagyszerű helytállni az élet
rengetegében, sikereket felmutatni. Az is benne van a pakliban, hogy
néha sikertelenség lesz, de semmi baj, emberek vagyunk, akik
felvállalják még ezt is. Élvezzük a szabadságunk, még akkor is, ha
sokszor korlátokba és falakba ütközünk. Az élet izgalmas! Aztán végül
hazaérünk: kicsit fáradtan és kimerülten körbenézünk a végállomáson, és
akkor jön a meglepetés! Jézus járt előttünk az úton! Ez a megváltás!
Ő
a gyökér, ahonnan minden elő bújik, ahonnan minden életerő származik. Ő
a hajtás, ahol a gyümölcs terem, ahol az élet virul. Ő a Kezdet és a
Vég, a Feltámadás és az Élet. Ő az, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Ő a
csillag, aki gyengéd fényével próbál vezetni az életen át.
Kövesd hát!
Áldott napot!
Bejegyezte:
Robert Csizmadia
–
január 15, 2021
Kommentáld!