"Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok."
Ma,
amikor sokan vitatják a megszervezett egyház létének értelmét nagyon
fontos végiggondolni azt, amit a Szentírás tanít minderről a fenti
sorokban. Ugyanis jó, ha tudjuk, hogy a gyülekezetet nem emberek
szervezték meg, nem is az apostolok hozták létre, hanem maga a Megváltó
Jézus Krisztus döntött úgy, hogy ezt megteszi és a Szentlélek által
irányítja majd.
Mi akkor mindebben a mi szerepünk? A szövegben a következő szavak adnak választ erre a kérdésre: munkatárs, szántóföld, épület. Nézzük sorban!
Munkatárs: Pál
az apostolok szerepére, a gyülekezet pásztorainak-, vezetőinek
szerepére, mint munkatársi feladatra gondol. Nem is akárkivel kell
együtt dolgozni ebben a szolgálatban, mint magával Istennel, mivel Isten munkatársai lettek.
Ráadásul ez a kapcsolat elhíváson, és annak elfogadásán alapult. Jézus
még életében választotta ki tanítványait, képezte ki őket a feladatra
megmutatva személyes példáján keresztül is, hogy mit kell tenniük, majd
kipróbálta őket kisebb-nagyobb küldetések által (kiküldte pl. a hetven
tanítványt is terepmunkára, evangéliumhirdetésre, gyógyításra), és csak
ezután adta nekik az egyházépítésének, gondozásának feladatát. Megígérte
nekik, hogy ebben a munkában, mindig velük lesz és közvetlenül
Szentlelke által segíti őket. Micsoda öröm, kiváltság és megtiszteltetés
ez az ember számára.
Szántóföld: Urunk
példázataiban, amit a magvetőről, vagy az aratásról mondott, az
evangélium hirdetésének munkáját a földműveléshez hasonlította. Csak
amíg a gazda a földet szántotta fel, Krisztus követőinek az emberek
szívét kell művelniük, alkalmassá tenniük a mag, vagyis Isten
igéjének befogadására. Pál szerint ez azonban még ennél is bonyolultabb
egy kicsit. Ugyanis mi nem tudjuk ezt megtenni az Isten segítsége
nélkül. Pál egy fontos dolgot tanít meg ezzel kapcsolatosan: MI IS
SZÁNTÓFÖLD VAGYUNK! Vagyis az igének először bennünk kell elvégeznie a
dolgát ahhoz, hogy mi másokat Istenhez tudjunk vezetni. Nem másról szól
ez, mint a hitelességről. Ha Isten Szava nem képes ránk hatni, mert nem
engedjük, hogy bennünk elvégezze a munkát, akkor mi se fogunk tudni
hatással lenni másokra, akármennyire is ismerjük a Biblia tanításait.
Legyünk, hát jó földdé, hogy az ige magja először bennünk teremjen
életet!
Épület: Mégpedig
nem is akárkié, hanem Istené. Minden ember tudja, akár hívő akár nem,
hogy Isten épületei nem mások ezen a földön, mint a templomok, imaházak.
Vagyis mi templomok vagyunk. Szintén ennek a gyülekezetnek írja az
apostol, hogy ráadásul a Szentlélek lakik bennünk, létezésünk célja pedig nem más, mint az, hogy megdicsőítsük Atyánkat ebben a testben. Vagyis
minden, amit életünk során teszünk Krisztus követőiként
templomépítésnek, közösségépítésnek, Istent dicsőítő tettnek kellene
lennie. De ne gondoljunk bonyolult dolgokra!
Isten, a mi Atyán és mi az ő
fiai vagyunk. Úgy gyönyörködik bennünk, mint az édesapa is a
gyermekében. Büszke ránk, amikor engedelmesek vagyunk, amikor belátóan
tesszük azt, amit javasolt, mert megértettük, hogy az a legjobb nekünk.
Ahogyan minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, ezért tanácsolja
azt, úgy Istenünk minden tanácsa, utasítása, igéje is a mi javunkat
szolgálja. Építeni tehát az Úr templomát a mi saját testünkben az Ő
dicsőségére engedelmességünk által lehetséges. Minden belátó cselekedet
egy tégla a falban, ami erősíti Atyánk hatalmát és dicsőségét ezen a
földön és ismerté teszi irántunk való nagy szeretetét. Imádkozzunk hát
azért ma reggel, hogy legyünk mindenkor engedelmesek!
Áldott napot!
Kommentáld!