Böjt?! Bizonyos szavak, tettek után érezzük mi magunk is, hogy ez nem volt jó, tévedtünk, rosszat tettünk, bűnt követtünk el! Világunkat, de egymást is – akiket pedig szerettünk –sajnos gyakran mérhetetlen kapzsisággal feléljük, megemésztjük, tönkre tesszük! Biztos, hogy mindannyiunk életében eljön az igazság pillanata, mikor szembenézünk akarva, akarattal saját szavaink, tetteink vagy éppen a mulasztásaink következményeivel! A szégyenkezésen túl van, amikor úgy érezzük, hogy megérdemeljük a büntetést! Igen, bűnös, rossz tetteinkért nem csak más, de mi magunk is megbüntethetjük önmagunkat, bűnbánatot tartva jóvá tehetjük botlásainkat, lemoshatjuk vétkeinket!

Isten nem azt akarja, hogy vesztett csaták tragikus áldozatai legyünk, hanem azt, hogy megtérjünk és bűnbánatot tartva a szeretetben újjászülessünk!

Sokféle bűnbánat tartás van, ilyen a böjt, a virrasztás, a zarándoklat, de számomra ilyen a gyermekek iránti önzetlen jócselekedet is! Ezért Szent Kristóf egyik példaképem!

Kristóf alakja a múlt ködébe vesz, de élete, példája ma is irányt mutat! A jól megtermett férfi felajánlotta szolgálatát a királynak. Azt, hogy mi minden történt az életében nem tudjuk, de miután rájött, hogy az ördögnek szolgál, megtér, Krisztus keresztjébe kapaszkodik és bűnbánatot tartva új életet kezd! Kristóf a testi adottságait felhasználva révész lesz, kunyhót épít egy rohanó hegyi folyó partján és segíti átjutni az embereket a veszélyes gázlón! Az életrajzában olvassuk: egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: „Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.”

Gyermeket vállalva, a legkisebbek gondját, baját, terhét vállunkra véve és azt jó szándékkal, alázattal hordozva bűnbánatot tarthatunk, új életet kezdhetünk!

Társadalmunkból sok-sok jól nevelt, vidám gyermek, fiatal hiányzik!

Lelkiismereted önzőségedért, megbánt bűneidért vedd Szent Kristóf példájára a válladra a gyermeket és vidd át a nemlétből a létbe, a tudatlanság partjáról a tudás, a művészetek, az értelmes élet partjára! Mint kézműves, szakács, tudós, művész vagy sportoló, ha mindazt, mit tudsz átadod a gyermekeknek, hordozva egy - egy kamasz terhét, biztos, hogy Isten előtt kedves böjtöt vállalsz! De ha úgy érzed, hogy semmihez nem értesz, akkor is segíthetsz a gyermekeket vállaló nagycsaládoknak, de akár egy gyermekvédelmi intézetnek is, hozzánk is bekopogtathatsz felkínálva önmagadat, türelmedet, azokat az éveket melyekkel Isten megajándékozott téged! Ha nem tudod, hogy merre is menj, állj meg a rohanó élet partján és jó szándékkal, a tőled segítséget kérőknek légy a szolgálatára! Mi is a Szent Ferenc Alapítvány házaiban jó keresztény munkatársakra várunk!

A gyermeket ha a válladra veszed és az ő terhét hordozod, akkor sok bűnöd bocsánatot nyer, mert nagyon szerettél!

Testvéred, Csaba testvér

* * *

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.” (Mt 9,14-17)

Forrás: Magnificat.ro

Fotó: Magnificat; Merényi Zita

Magyar Kurír