"Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül."
A virágoknak sanyarú élete van a házunkban. Szeretjük őket, csak ezt nem mindig mutatjuk ki irányukba a szeretetnyelvüknek megfelelően. A locsolásra gondolok. Egyik pedig értelemszerűen következik a másikból: ha nincs víz, nincs virág. Empirikusan legalábbis erre jutottunk.
Jakab levele az elmúlt másfél évben az egyik kedvenc bibliai könyvemmé vált. Szerintem ez a furcsa levél pont nekünk (pont nekem) pont a mostani időre szól, jobbkor nem is jöhetett volna. (Valójában a levél már kétezer éve itt van, én jöttem hozzá jókor, a megfelelő lelkülettel.) A levél egyik központi gondolata pedig pont ez, ami a mai reggeli dicséretünk szövege: "Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül."
A test és a lélek gyakran kerülnek párhuzamba egymással a keresztény gondolkodásmódban, csak nem így. Megfigyelted? A test ebben az összefüggésben, meglepő módon, a hittel, míg a lélek a cselekedetekkel áll párhuzamban. Egyik nincs meg másik nélkül, az élet csak ebben az egységben létezik. Test+lélek, hit+cselekedetek, virág+víz.
A hit nem pótolja a cselekedeteket, a cselekedetek nem léphetnek a hit helyébe. A kettőnek más a funkciója, és egymásból fakadnak, amolyan jin-jang formában. Az igazi hitben vannak cselekedetek és a cselekedetek is csak akkor érnek valamit, ha hit is van bennük.
Az élő hit tehát cselekedetekben nyilvánul meg, a cselekedetek pedig élő hitet munkálnak. Az élő hit azonban magával vonja a hit cselekedeteit, és a kör folyamatosan folytatódik, a spirál formájában, egyre feljebb és feljebb. A virág pedig növekszik, ahogyan növekednie kell, mert kap elég vizet. Ilyen ez a dolog.
Áldott napot!
Kommentáld!