"Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Jézus ezen szavai nem Márk evangéliumából, hanem leginkább Máté evangéliuma 28. fejezetéből (Máté evangéliuma 28:18-20) lehetnek ismerősek. "Menjetek el szerte az egész világba..." Keresztény körökben erre a szakaszra a "Nagy Misszióparancsként" szoktunk hivatkozni, hiszen nagy is (minden) misszió is (hirdessétek) és parancs is (menjetek). Ezzel szoktuk magyarázni, ha valaki Afrikában önkénteskedik, és ezzel azt is, ha prospektusokkal házal, vagy ételt oszt a rászorulóknak.
De mi van akkor, ha a "Nagy Misszióparancsunkat" nem Máté, hanem Márk evangéliuma alapján értelmezzük? Nem csupán "minden néphez" vagyunk kiküldve, hanem — ami érezhetően egy nagyobb és komolyabb küldetés — "minden teremtményhez"? Sőt, engedd meg, hogy tovább menjek, hiszen "teremtmények" alatt elsősorban állatokat szoktunk érteni; itt azonban inkább van szó "teremtett világról". (κτίσις) Emberekről, állatokról, növényekről, mindenről.
Márk lejegyzett szavai egybecsengnek Pál apostol gondolataival, amikor a Római levélben arról ír, hogy "a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Pál levele a rómaiakhoz 8:19-23) Az egész teremtett világban, úgy emberekben, állatokban, növényekben, tektonikus lemezekben, levegőben, atomokban és kvarkokban, bolygókban, csillagokban és fekete lyukakban feszültség van a bűn megjelenése miatt. "A teremtett világ" az evangéliumra vár.
A kérdés már csak az, — és ebbe a csőbe húztuk bele magunkat, amikor kitekintettünk az embertársaink felé való felelősségünkön túlra, a teremtett világ irányába, — hogy hogyan hirdethetjük az evangéliumot "fűnek, fának"?
Talán erre ma nem én adok neked választ, mert nekem ez nem feladatom. Isten azonban meg fogja mutatni. Ő adta a "Nagy Misszióparancsot", ami, mint kiderült, sokkal nagyobb, mint eddig gondoltad.
Hirdesd az evangéliumot minden teremtménynek!
Áldott napot!
Kommentáld!