Csütörtökön délután Ferenc pápa és a fiatalok találkozójára a Lisszabon központjában 25 hektáron elterülő parkban került sor, amely VII. Eduárd brit király nevét viseli annak emlékére, hogy az uralkodó 1903-ban ellátogatott a portugál fővárosba. A Szentatya arra biztatta a fiatalokat, hogy maradjanak mindig kapcsolatban Jézussal, aki név szerint meghívta őket már életük kezdetén. Isten mindnyájunkat szeret, az egyházban mindenki számára van hely – tanította Ferenc pápa.

Vertse Márta - Vatikán

A találkozó elején Manuel Clemente bíboros, lisszaboni pátriárka köszöntötte röviden a fiatalokat, majd az imák után Lukács evangéliumának azt a szakaszát olvasták fel, amelyben Jézus kiválaszt hetvenkét tanítványt és elküldi őket, hogy hirdessék: közel van Isten országa (Lk 10,1-9).

 

Köszönöm, hogy eljöttetek, boldog vagyok, hogy látlak benneteket! – ezekkel a szavakkal köszöntötte Ferenc pápa csütörtökön este a világ minden részéről összegyűlt fiatalokat, akik vidám zajongásukkal neki is átadták örömüket. A Szentatya a fiatalok tapsát kérte a lisszaboni pátriárka és a helyi egyház képviselői számára, akik az Ifjúsági Világtalálkozóra meghívták őket, majd hozzátette: mindenekelőtt azonban Jézus hívott meg benneteket: köszönjük meg Őneki! Az Úr hívta meg őket már életük kezdetén, nevükön szólítva őket: „Név szerint lettek meghívva” - ismételte a pápa, arra kérve a fiatalokat, hogy írják be ezeket a szavakat nagy betűkkel a szívükbe, mint életük értelmét. Isten szeret minket, mert drága gyermekei vagyunk, akiket minden nap hív, hogy átöleljen és bátorítson, hogy mindannyiunkból egyedi és eredeti mesterművet készítsen – fejtette ki a Szentatya.

 

Ezek a napok legyenek Isten szeretetének vibráló visszhangjai, mert szemében értékesek vagyunk – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd így bátorította a fiatalokat: rögzítsük be szívünkbe, hogy olyannak szeretnek bennünket, amilyenek vagyunk. „Ez az Ifjúsági Világtalálkozó, de mindenekelőtt az élet kiindulási pontja”.

A pápa a névre szóló meghívást elemezve rámutatott, hogy ez Isten Igéje (vö. Iz 43,1; 2Tim 1,9). Ha Isten a neveden szólít, az azt jelenti, hogy nem egy szám, hanem egy arc vagy számára – mondta Ferenc pápa, majd arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy ma sokan ismerik nevüket, hiszen megjelenik a közösségi hálózatokon, algoritmusok dolgozzák fel. Azonban óvakodjanak a virtuális illúzióktól, a hamis jóság mögé bújó farkasoktól, akik ígéreteik ellenére magukra hagyják őket. Jézus ezzel szemben mindig bízik bennük – mutatott rá a Szentatya.

 

Mi, Jézus egyháza tehát a meghívottak közössége vagyunk – egyáltalán nem a legjobbak, de ugyanannak az Atyának a fiai és leányai. A pápa leszögezte, hogy az egyházban van hely mindenki számára. Az Úr nem ujjával mutogat ránk, hanem kitárja karját: ezt mutatja nekünk Jézus a kereszten. Ezekben a napokban továbbítsuk szeretet-üzenetét, amely felszabadítja a szívet és olyan örömöt hagy maga után, amely nem halványul el – buzdított rá a pápa, megjelölve ennek a módját: „Kérdezzétek meg a nevét annak, akivel találkoztok és ejtsétek ki szeretettel, félelem nélkül hozzátéve: „Isten szeret téged, Isten hív téged”. Emlékezzetek rá kölcsönösen, hogy értékesek vagytok. Ne féljetek hozzátenni: „Fivérem, nővérem, szép, hogy te létezel”.

 

A pápa második kérésével arra szólította a fiatalokat, hogy azokat a fontos kérdéseket, amelyek álmaikról, érzelmeikről, reményeikről, az élet értelméről szólnak, tegyék fel Jézusnak. Helyes ugyanis kérdéseket feltenni, mert ez a nyugtalanság jele és a nyugtalanság a legjobb ellenszere a megszokásnak, ami elaltatja a lelket. Tárják fel Jézus előtt titkaikat, örömeiket és aggodalmaikat, hazájuk és a világ problémáit is. Amikor minden nap megnyitjuk szívünket az Úrnak, akkor egy belső fordulat következik be. Az ima párbeszédében Isten nem egyszerű válaszokat ad kérdéseinkre, mert nem egy keresőmotor, hanem egy igazi Barát. Ő is kérésekkel áll elő, amelyek a jóra, nagyobb szeretetre késztetnek és kitágítják a szívet, megérlelnek a legfontosabbra, hogy életet adjunk.

A pápa utalt a találkozón elhangzott evangéliumi szakaszra, amelyben a tanítványok Jézus válaszára vártak. Jézus pedig meglepi és misszióba küldi őket megfelelő előkészítés, biztonság nélkül: „Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut” – úgy küldi őket, mint „bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3.4). Jézus most nekik is ezt mondja: „Menj, mert a világnak szüksége van arra, amit csak te tudsz neki megadni”, vagyis vigyék el ugyanazt a csodálatos hírt, amit Jézus a tanítványaira bízott: „Isten közel van” (vö. Lk 10, 9). Ez a lét igazgyöngye. A Szentatya arra is rámutatott, hogy Isten éppen félelmeinkben, bezártságainkban hív bennünket. Az Úr csodákat tett Ábrahámmal, Mózessel, Péterrel, Pállal, bár egyikük sem volt tökéletes, de mindannyian elkötelezték magukat az Úr mellett. „Kapcsolatban voltak” Ővele. Íme, ez a titok, maradjunk „kapcsolatban” az Úrral.

 

Szűz Mária különösen nagy segítségünk, aki Anya és kézen fogva vezet bennünket. Ő a történelem legnagyobb teremtménye, mert soha nem szakadt el Istentől - mondta a pápa, majd emlékeztetett a kiindulási pontra: mindannyiunkat meghívott az Úr, mert szeret bennünket. Beszéde végén a Szentatya összefoglalta két felhívását: először is szólítsuk néven egymást és emlékeztessük egymást arra, hogy milyen szép, hogy szeretnek és értékesnek tartanak bennünket! Másodszor pedig tegyünk fel kérdéseket Jézusnak, legyünk vele kapcsolatban. Kapcsolatban a szeretettel növekedni fog az öröm – fejezte be beszédét Ferenc pápa, majd szép Ifjúsági Világnapokat kívánva búcsúzott a fiataloktól.