Húsvéthétfőn délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa arra buzdított, hogy hirdessük környezetünkben a Jézussal való találkozás örömét. Jézus minden alkalommal eljön hozzánk, amikor tanúságot teszünk róla.

Vertse Márta – Vatikán

Kövessük az evangéliumi asszonyok példáját, akik nem zárkóztak be a Jézus halála felett érzett fájdalmukba. Az üres sír hírét meg akarták osztani a tanítványokkal és útközben találkoztak a feltámadt Úrral. Arra tanítanak bennünket, hogy mi is legyünk mindig úton és hirdessük az evangéliumi örömhírt, propaganda és prozelitizmus, hittérítés nélkül, megosztva másokkal a Jézussal való találkozás legszebb ajándékát – tanította Ferenc pápa.

 

Húsvéthétfőn újra átélhetjük az asszonyok találkozását a Húsvét reggelén feltámadt Jézussal. Az evangéliumi szakasz arra emlékeztet bennünket, hogy ők, a női tanítványok voltak az elsők, akik látták és találkoztak Ővele – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd feltette a kérdést: megkérdezhetnénk, hogy miért éppen ők? Válaszában egy nagyon egyszerű okra mutatott rá: azért, mert az asszonyok voltak az elsők, akik a sírbolthoz mentek. Az összes tanítványhoz hasonlóan ők is szenvedtek azért, ahogy látszólag véget ért Jézus története, de a többiektől eltérően nem maradnak otthon, szomorúságtól és félelemtől bénultan: korán reggel, virradatkor elmennek, hogy leróják kegyeletüket Jézus teste előtt, illatos kenőcsöket visznek magukkal. Mivel a sírboltot előzőleg lezárták, az asszonyok felteszik a kérdést, hogy ki hengeríthette el a nehéz követ (vö. Mk 16,1-3)? Azonban kívánságuk, hogy végrehajtsák a szeretetnek ezt a gesztusát, felülmúlt mindent. Nem csüggednek el, kilépnek félelmükből és aggodalmaikból – mutatott rá a pápa, kiemelve, hogy ezen az úton haladva találjuk meg a feltámadt Krisztust: lépjünk ki félelmeinkből, lépjünk ki aggodalmainkból.

 

A pápa ezután felidézte az evangéliumi szakasz egyes jeleneteit: az asszonyok megérkeznek, látják az üres sírboltot és „félelemmel és még nagyobb örömmel eltelve” sietnek, hogy „megvigyék a hírt a tanítványoknak” (Mt 28,8). És éppen, miközben elindulnak, hogy közöljék a tanítványokkal az üres sír hírét, Jézus jön szembe velük. „Figyeljük meg jól” – hangsúlyozta a pápa: Jézus akkor jön feléjük, miközben mennek, hogy őt hirdessék. Ez nagyon szép: Jézus akkor találkozik velük, miközben úton vannak, hogy hirdessék őt. Amikor hirdetjük az Urat, az Úr eljön hozzánk – állapította meg Ferenc pápa. Néha azt gondoljuk, hogy úgy maradhatunk közel Istenhez, ha szorosan magunknál tartjuk; mert ha felfedjük magunkat és beszélünk róla, kitesszük magunkat bírálatoknak, kritikáknak, esetleg nem tudunk válaszolni bizonyos kérdésekre vagy provokációkra és akkor jobb, ha nem beszélünk róla és magunkba zárkózunk. Nem, ez nem jó. Az Úr azonban éppen akkor jön, miközben hirdetjük őt. Mindig találkozunk az Úrral, miközben hirdetjük őt. Hirdesd az Urat és találkozni fogsz vele! – buzdított rá Ferenc pápa. Legyünk mindig úton, ezt tanítják nekünk az asszonyok: Jézussal úgy találkozunk, ha tanúságot teszünk róla. Ferenc pápa azt kérte, hogy zárjuk be szívünkbe ezt a tanítást: Jézussal úgy találkozunk, ha tanúságot teszünk róla.

 

A pápa ezután a következő példát hozta fel: biztosan előfordult velünk már néhányszor, hogy csodálatos hírt kaptunk, mint például egy gyermek születése. Akkor az első dolog, amit teszünk, az az, hogy megosztjuk ezt az örömteli hírt a barátainkkal, mint például: „Született egy fiam, és ez nagyon szép”. Miközben beszámolunk róla, megismételjük magunknak is és bizonyos értelemben mi is még jobban átéljük a hírt. Ha ez történik minden nap vagy néhány fontos alkalommal egy szép hír hallatán, akkor végtelenül inkább megtörténik Jézus esetében, aki nem pusztán egy jó hír és még csak nem is az élet legszebb híre, hanem Jézus maga az élet, „Én vagyok a föltámadás és az élet” (Jn 11,25) – idézte Ferenc pápa János evangéliumának szavait. A pápa ezután óvott a propagandától és a hittérítéstől, a prozelitizmustól. A keresztény hirdet, akinek más céljai vannak, az prozelitizmust, hittérítést folytat – szögezte le. Minden alkalommal, amikor Jézust hirdetjük, az Úr felénk jön, tisztelettel és szeretettel, mint a legszebb ajándék, amit meg kell osztanunk másokkal. Minden alkalommal, amikor hirdetjük Jézust, ő még inkább bennünk lakozik – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

 

Majd arra buzdított, hogy gondoljunk ismét az evangéliumi asszonyokra: felkeresik a sírboltot, annak ellenére, hogy kővel volt lezárva; egy egész város látta Jézust a kereszten és ennek ellenére az asszonyok mégis a városba mennek, hogy hirdessék: életben van. Amikor találkozunk Jézussal, semmilyen akadály nem tarthat vissza bennünket attól, hogy hirdessük őt. Ha azonban magunknak tartjuk meg örömét, ez azt jelenti, hogy talán még nem találkoztunk vele valójában – állapította meg Ferenc pápa, majd szokásához híven ismét lelkiismeretvizsgálatra ösztönözte a híveket.

 

Az asszonyok tapasztalatára gondolva tegyük fel a kérdést: mikor tanúskodtam utoljára Jézusról? Ma mit teszek azért, hogy az emberek, akikkel találkozom, részesedjenek hirdetésének örömében? Mondhatja-e valaki rólam, hogy ez a személy derűs és boldog, jó, mert találkozott Jézussal? El lehet-e ezt mondani mindannyiunkról? Végül Ferenc pápa a Regina Coeli Mária-antifóna elimádkozása előtti beszédét a következő szavakkal zárta: „Kérjük a Szűzanyát, segítsen bennünket, hogy az evangélium örömteli hirdetői legyünk!”.