Új év, új lehetőségek
|
Kezdetben,
a teremtés után az első emberek egy csodálatos, tágas kertben éltek.
Létezésük tiszta boldogság volt: semmi sem hiányzott, amire szükségük
lehetett. A kert élelmet, szépséget, pihenést, szórakozást kínált nekik.
A
kertet egy nagyon magas, erős gránitkemény fal vette körül. A kertben
élő férfiaknak és nőknek mindenük megvolt, de akadtak közöttük olyanok,
akik valahányszor kalandozásaik során a falhoz érkeztek,
összezavarodottan és csalódottan álltak. Kissé morcosan kérdőre vonták a
Teremtőt: „Miért kell ez a fal, ami csak korlátoz bennünket? Nem bízol
meg bennünk?” „Ti nem bíztok bennem, ha azt hiszitek, hogy korlátozni
akarlak!” – válaszolta az Isten.
Egy
napon egy bátor férfi összehívta az embereket és így szólt hozzájuk:
„Ez a fal újabb, még szebb és még előnyösebb élettereket zár el előlünk!
Gyertek, döntsük le!” Így aztán közös erővel ledöntötték az emberek a
falat, a megszerzett szabadságot dicsőítve. Amikor azonban a porfelhő
elült és kíváncsian átlépték a fal által képezett határt, megdöbbenve és
elborzadva riadtak vissza. A fal mögött csupán egy mély, sötét szakadék
húzódott: pontosan ettől a szörnyűségtől védte őket a fal, megőrizve
gondtalan boldogságukat. Egy másik, még fájdalmasabb dolgot is
felfedezni véltek: egy érzést, amit eddig hírből sem ismertek, de most
befészkelte magát szívükbe és elméjükbe. Az anyák ösztönösen elkezdték
maguk mellett tartani gyermekeiket, már nem engedték nekik, hogy
felszabadultan szaladgáljanak bárhol. A férfiak összeszorult torokkal,
némán ültek a kert közepén. Nevet is adtak ennek a szörnyű érzésnek, ami
attól a pillanattól kezdve létezésük részévé vált: Úgy nevezték, hogy
„félelem”.
|
|
|
Új
év, új lehetőségek, új távlatok. Nyilván, ezt is jelenti a kezdődő
esztendő, és jelentse is! Azonban egyáltalán nem biztos, hogy bele kell
vágni mindenbe, amit csak elénk tálal ez a lehetőségekben gazdag világ.
Nem biztos, hogy ki kell próbálni mindent, ami iránt vonzódást érzünk!
Ami új, az nem biztos, hogy jó is …. és főként nem biztos, hogy
szükséges. Pedig a társadalom közgondolkodása és általánosan elterjedt
magatartása ezt sugallja. „Ragadj meg minden eshetőséget!"
Azonban
sajnos az ember által kitalált újdonságok és az általa generált
változások közül korántsem minden jó! Nézzük meg a technikai újításokat,
a tudomány felfedezéseit! Sok mindenben könnyebbé, kényelmesebbé tették
az emberi életet – ugyanakkor soha nem tapasztalt veszélyeket,
fenyegetéseket is hoztak magukkal.
Az
Isten törvényei által képezett falak ledöntése, áthágása lehet érdekes,
izgalmas – de semmiképp sem lehet boldogító, életünket igazán
gazdagító.
Az előttünk álló évben ne legyünk az újdonság
bálványimádói! Kérjük a Szentlélek bölcsességét, hogy helyesen ismerjük
fel, mikor és miben kell valóban változtatnunk és változnunk, és azt meg
is tudjuk tenni! Még inkább kérjük azonban az erőt ahhoz, hogy a már
felismert értékekhez hűségesek tudjunk maradni, ki tudjunk tartani
abban, amiben és amire már elköteleztük magunkat!
(Finta József atya, Kecskemét)
* * * * *
Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő
Nem
kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s
megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe, hitbe, kedvbe, s ki honnan jött, soha, soha ne feledje. Mert
míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk… A többit
majd apródonként megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom, legyen béke. Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe.
Kommentáld!