Hamvazószerda, nagyböjt
Az idei esztendőben február 13.-ra esik hamvazószerda, a húsvétot
megelőző negyven napos nagyböjt első napja. E negyven nap a
keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra,
a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen
felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a
megünneplésére.
Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés
részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az
előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap
hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek
homlokára, miközben ezt mondja: „
Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a
böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így
hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap
telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos
esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános
működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven
napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó
nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta
negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a
könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt
tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a
keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.
Fotó: Mudrák Attila
Kommentáld!