E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang és
elkezdődött a Húsvétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a
Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó
napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut
szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett
(hamvazkodás).
Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába
öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a
bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és
kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen
nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
Hamvazószerdán
– elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év
virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az
alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és
porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt
a napot, egyes protestáns közösségek is megünneplik.
II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény
homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál
mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi
szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek
homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a
nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a
bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az
embert.
A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán)
Kommentáld!