Áll az keserves Anya,
Keresztfánál siralmába,
Látván függni szent Fiát.
Kinek megepedett szívét,
Töredelmes és bús lelkét
Hegyes tőr általjárta.
Oh, mely keseredett igyben,
Akkor vala gyötrelemben
Egyetlenegynek Anyja.
Ki sír vala és kínlódék,
Retteg vala és sínlódék
Szent Fiának nagy kínján.
S vajon van-é, ki ne sírna?
Krisztus anyját hogyha látná
Ily nagy keserűségben?
S ki tűrhetné, hogy ne szánná
Ez szent Anyát, hogyha látná
Fiával ily nagy kínban?
Az ő népének vétkéért
Látá Jézusnak gyötrelmét
És megostorozását.
Látá az ő édes Fiát,
Holtszámban ő elhagyását,
Szent lelke kiadását.
Oh szűz szeretetnek kútja,
Engedd, velem együtt nyújtsa
Szívem szívednek kínját.
Add, hogy szívem felgerjedjen,
Jézus szerelmétől égjen,
Hogy néki kedveskedjem.
Oh szent anya, ezt míveljed,
Megfeszültnek belém messed
Mélységesen sebeit.
Megsebesétett Fiadnak,
Értem tűrni méltóztattnak
Kínját velem közöljed.
Engedd, veled hogy sírhassak,
Fölfeszültön jajgathassak,
Míg nyújtom életemet.
Kereszt alatt veled álljak,
Ottan társul fogadjalak,
Siralmomban kívánlak.
Az szüzeknek nemes Szüze,
Ne válj itt sovány ízemre,
Add, hogy veled sírhassak.
Krisztus halálának kínját
Kínszenvedésének súlyát,
Viselhessem sebeit.
Sebeivel sebesíts meg,
Keresztjével részegíts meg,
Szent Fiadnak kedvéért.
Felgerjesztett és gyullasztott,
Szűz, általad megtartatott
Ítéletkor lehessek.
Krisztus kereszti őrizzen,
Szent halála elkészítsen,
Szent malasztja megtartson.
Midőn az test földdé lészen,
Add, az lélek bemehessen
Paradicsom fényében.
XII. század
Forrás ~ Internet
Kommentáld!