“Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”
A világon mindenki valamilyen mértékben fél a haláltól. Persze kivétel ez alól Bruce Willis, de most őt hagyjuk. A halál egy aránylag friss találmány. Az elmúlás nem a végtelenségtől tart, csak az elmúlt kb hatezer évet uralja. Életünk részévé vált, olyannyira, hogy már meg sem lepődünk, ha valakiről hallunk egy gyászhírt. Ez az elmúlt másfél évre még inkább igaz.
Amikor az ember szemben áll a halállal, az félelmetes. Mint egy éhes fenevad amelyik körbejár, hogy elnyelje az embert. A halál félelmetes. Véglegesnek látszik, hisz én nem ismerek senkit személyesen, aki feltámadt. Körülnézek, és egy ismerősöm sem volt még halott. A halál véglegesnek látszik, és ettől félelmetes. Még jó, hogy nem minden az aminek látszik.
Pál valami furcsa dologról beszél. Azt mondja, hogy lehet győzni a halál felett. Furcsa ezt egy olyan ember tollából olvasni, aki már kétezer éve halott. Próbáljuk megérteni amit mond!
A halál eredete a bűnnel kezdődött. Amikor az első emberpár szakít a gyümölcsből, megjelenik a halál fogalma, az elkerülhetetlennek tűnő vég. Teltek múltak az évezredek, és több millió ember halála után azt mondta valaki, hogy ennek nem kell így lennie. Megjelenik Jézus, aki azért halt meg, hogy neked ne kelljen.
Nem azt mondom, hogy nem lesz vége a földi életednek. Bárcsak ezt mondhatnám. Azt jelenti, hogy az a halál nem egy végleges dolog, és mint olyan nem kell félelmetes legyen. Nem végleges, mert lesz feltámadás, és lesz örök élet, és ez a tiéd lehet. A halál fullánkja eltűnt, mert Jézus letörte, hogy neked ne kelljen félned.
Jézus győzött a halál felett, hogy neked ne kelljen veszítened ellene.
Áldott napot!
Kommentáld!