Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,

de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát.

Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. (2Krón 7.13-15)

A fenti ószövetségi idézet az Úr, Jahve, az Egyetlen Isten figyelmeztetése Salamon királyságának fénykorában, az arannyal ékesített templom felépítése után hangzik el (Kr.e.960). Csodálkozhatnánk: Salamon, beteljesítve atyja, Dávid kívánságát, a legnemesebb anyagokból nagyméretű templomot épít Istennek. Miért éppen ekkor hangzik el ez a félelmetes figyelmeztetés?

Isten jól ismerte a választott nép lelkületét: tudta, hogy a lelkesedés, mellyel az Ő dicsőségét hirdetik, hamar alábbhagy majd. Miként Mózes idejében, a pusztai vándorlás során. Mózes csak egy rövid időre hagyja magára népét, hogy Isten törvényeit (a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat) átvegye a Hóreb hegyén. De ez a rövid idő is elég ahhoz, hogy a nép megfeledkezzen az egyetlen Istenről, és aranyból bálványszobrot építsen magának.

A Salamonhoz intézett isteni szózat így folytatódik:

Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.

Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet,

akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.

Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok,

akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára.

Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal?

Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt.  (2Krón 7.16-22)

Az Úr intelme - miként az az ószövetségi nép életében a próféták által is újra, meg újra elhangzott - nem talált meghallgatásra. Salamon, pogány feleségeire hallgatva öreg korában megfeledkezett az Úrról, az egyetlen Istenről. Bálványokat építtetett a magaslatokon, oda „papokat” rendelt, és a bálványimádás bűnébe esett.

A következmények ismeretesek. Salamon halála után a hatalomért való marakodás véres háborúba torkollott, melynek következtében az ország kettészakadt Júdára és Izraelre.

A templom sorsa Kr.e. 587-ben megpecsételődött:  

Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött…
A templom teljes fölszerelését, mind a nagyját, mind az apraját, a templom kincseit, meg a király és a főemberek kincseit mind Bábelbe vitette.
 A templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, összes palotáit és minden drágaságát elhamvasztották és teljesen elpusztították. (2Krón 36.10,18-19)

Ha a XXI. század történéseit szemügyre vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy teljesen új, eddig még soha nem tapasztalt tendenciák figyelhetők meg.

   Elindult az un. „globalizáció”, a világ mindenféle szempontból megvalósítandó egységesítése, és egy központi irányításra való törekvés. Ez magában foglalja a nemzetállamok megszüntetését, a nemzeti identitás felszámolását, az emberi értékek relativizálását, a kultúrák keveredését, az un. „multikulturalizmust”, a határok megszüntetését, a szabadságjogok korlátlan kiterjesztését, az áruk és a tőke korlátlan áramlását.

Ennek jegyében szervezik, és irányítják a „migrációnak” nevezett illegális embercsempészetet, az Európába történő idegen kultúrájú emberek betelepítését.

   A másik tendencia a világméretű keresztényüldözés, a kereszténység felszámolására irányuló törekvés. Az Európai Unió Európa keresztény gyökereit megtagadva, a rosszemlékű jakobinus diktatúra elveit valló liberális eszméket tette magáévá. Istent száműzték az iskolákból, a közélet minden területéről, az EU alkotmányból. A nyugati egyházakba beszivárogtak a liberális eszmék, az Evangéliummal homlokegyenest ellentétes tévtanítások. A katolikus egyház legfelsőbb vezetése is mintha kezdené elfelejteni hitvalló elődeink legnemesebb hagyományait.

Nehéz időket élünk. Isten Salamon királynak szóló figyelmeztetése most is aktuális. Hiába a gazdagság, hiába a hatalom, hiába az arannyal ékesített pompás templomok, paloták - Isten az úr ma is. A földön, az égben, az egész teremtett világban.

Globalizált a világ, globális mértékű a járvány is. A vírus nem válogat: nem nézi, ki milyen gazdag, milyen hatalommal rendelkezik, milyen kapcsolatai vannak. Az emberi erőforrások, az emberi teljesítőképesség maximumát mozgósítja minden ország a járvány megfékezésére. Olyan állapotok uralkodnak, olyan intézkedések léptek életbe, mintha háború volna. Önmérsékletet, fegyelmezett magatartást követel minden embertől ez a világméretű válság. Ennek a válsághelyzetnek a kezelése emberfeletti erőfeszítéseket kíván országunk vezetőitől, az orvosoktól, ápolóktól, a közszolgálati dolgozóktól. A járványt politikai ambíciókra, egyéni haszonszerzésre felhasználni akaró spekulánsokat, a folyamatosan gyűlölködő fizetett elégedetlenkedőket, a kárörvendőket ideje megfékezni.

A magyarok és a közép-keleti országok népei még nem felejtették el Istent. Itt az ideje a bűnbánatnak, a megtérésnek:

„…ha népem megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát.

Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.”

Bezártak a templomok, hiányoznak a hívők, de a szentmisék bemutatása, az imádság és a folyamatos engesztelés nem szűnt meg. Isten látja a bűnbánókat, az engesztelőket. Hallja a hozzá szálló imákat, figyel az alázatos szívűekre. Az önkéntesen, vagy szükségből karanténban lévő politikusok, a hatalomban, a pénzben bízó globalisták is megtapasztalhatják kicsinységüket, törékenységüket.

Adjunk hálát az Úrnak a megpróbáltatások, a nehézségek idején is. Mert velünk van most is, a mi terheinket hordozza, a mi bűneinkért szenved, a mi üdvösségünkért hordozza keresztjét. Lehet, hogy egy ideig nekünk is a Via Dolorosa fájdalmas útját kell járnunk, de Isten Fia halad előttünk. Ez az út a szenvedés Golgotájára vezet, de ez az út vezet a feltámadás dicsőségébe is. Nincs más út, csak az értünk szenvedő (de dicsőségesen feltámadó) Krisztus útja:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet!” „Aki hisz énbennem, ha meghal is, élni fog!”

Isten meghallgat minket, megbocsátja bűneinket, bekötözi sebeinket, meggyógyítja országunkat.

Ezért mutatják be a szentmise áldozatot hűséges papjaink, ezért imádkoznak a bűnbánó hívek. Ez ad reménységet minden embernek ebben a meghasonlott világban.