Egy nappal azután, hogy visszatért a Vatikánba kanadai bűnbánati zarándoklatáról, vasárnap délben Ferenc pápa az Apostoli Palota ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében a pápa a kapzsiság és az anyagi javakhoz való ragaszkodás veszélyes betegségére hívta fel a figyelmet.

Vertse Márta – Vatikán

Az évközi XVIII. vasárnap evangéliumi szakaszához fűzött tanításában Ferenc pápa megállapította, hogy a háborúk és konfliktusok mögött mindig anyagi érdekek állnak. Ezek egyike a fegyverkereskedelem, amelybe nem szabad belenyugodnunk! Óva intette a híveket az anyagi javak kultuszától, ami bálványimádás és sérti Isten. Ehelyett Szűz Mária segítségével az örök élet javaira, az Isten szerinti meggazdagodásra törekedjenek. 

A vasárnapi evangéliumi szakaszban egy férfi ezzel a kéréssel fordul Jézushoz: „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget” (Lk 12,13) – kezdte beszédét Ferenc pápa, megállapítva, hogy napjainkban is gyakori jelenségről van szó, hasonló problémák ma is napirenden vannak: hányan vannak testvérek, hányan vannak azok, akik ugyanannak a családnak a tagjai és sajnos veszekednek, talán már nem is beszélnek egymással az örökség miatt!

 

A pápa idézte Jézus szavait, aki válaszolva a férfi kérdésére, nem megy bele a részletekbe, hanem a birtoklásból eredő megosztottság gyökeréig hatol és félreérthetetlenül ezt mondja: „Őrizkedjetek minden kapzsiságtól”. Mi a kapzsiság? – tette fel ezután a kérdést Ferenc pápa. Válaszában rámutatott, hogy a kapzsiság a javak féktelen birtoklási vágya, szüntelen akarat a meggazdagodásra.  Olyan betegség, amely tönkre teszi az embereket, mert a pénzéhség függőséget teremt. Főként az a személy, aki olyan sokat birtokol, soha nem elégedett, mindig többet akar és csak saját magának. De így többé már nem szabad: rabja annak, amit paradox módon arra kellett volna felhasználnia, hogy szabadon és nyugodtan élhessen. Ahelyett, hogy használná a pénzt, a pénz szolgájává válik – fejtette ki a pápa, majd azt hangsúlyozta, hogy a kapzsiság veszélyes betegség a társadalom számára is: a kapzsiság miatt jutottunk el mára egyéb paradox helyzetekhez, mint a történelemben eddig még soha nem tapasztalt igazságtalansághoz, amikor kevesek olyan sokkal és sokan olyan kevéssel vagy semmivel sem rendelkeznek. Ferenc pápa itt a háborúkra és a konfliktusokra irányította a hívek figyelmét: szinte minden esetben az erőforrások és a gazdagság utáni féktelen vágyról van.  Mennyi érdek áll egy háború mögött! – hangoztatta a pápa, rámutatva, hogy minden bizonnyal ezek egyike a fegyverkereskedelem, amelybe nem szabad és nem is kell belenyugodnunk!

 

Az evangéliumi szakaszt tovább elemezve Ferenc pápa aláhúzta: Jézus ma azt tanítja nekünk, hogy mindennek a középpontjában nem pusztán néhány hatalommal rendelkező személy vagy bizonyos gazdasági rendszerek állnak: a középpontban a kapzsiság áll, amely mindannyiunk szívében jelen van. A pápa ekkor – szokásához híven – lelkiismeretvizsgálatra biztatta a híveket: tegyük fel tehát magunknak a kérdést: mennyire tudok elszakadni a javaktól, gazdagságoktól? Panaszkodom-e amiatt, ami hiányzik, vagy képes vagyok megelégedni azzal, amim van? A pénz és a lehetőségek nevében kísértést érzek-e, hogy feláldozzam kapcsolataimat és feláldozzam időmet mások számára? Előfordul velem, hogy a kapzsiság oltárán feláldozom a törvényszerűséget és a becsületességet? Ferenc pápa elmagyarázta, hogy a kapzsiságról beszélve azért használta az „oltár” szót, mert az anyagi javak, a pénz, a gazdagságok kultusszá, valóságos bálványimádássá válhatnak. Ezért Jézus erőteljes szavakkal figyelmeztet. Azt mondja, hogy „egy szolga sem szolgálhat két úrnak” – nem mondja, hogy Istennek és az ördögnek, vagy a jónak és a rossznak, hanem Istennek és a mammonnak, vagyis a vagyonnak. Azt várhatnánk, hogy azt mondja: nem lehet két úrnak szolgálni, Istennek és az ördögnek. Ehelyett azt mondja, hogy Istennek és a gazdagságnak. Felhasználni a gazdagságokat igen, szolgálni a gazdagságot nem – ez bálványimádás, ami megsérti Istent – vonta le a tanítás végkövetkeztetését Ferenc pápa.

 

Tehát azt gondolhatnánk, hogy nem kívánhatjuk a gazdagságot? – folytatta a kérdések sorozatát Ferenc pápa. Természetesen kívánhatjuk, sőt jogos kívánni, hiszen gazdagnak lenni szép, de Isten szerint! Isten a leggazdagabb mindenki között: gazdag együttérzésben, irgalomban. Gazdagsága senkit sem tesz szegénnyé, nem okoz veszekedést és megosztottságot. Olyan gazdagság, amely szeret adni, szétosztani, osztozni. Az anyagi javak felhalmozása nem elegendő ahhoz, hogy jól éljünk, mert - ahogy Jézus mondja, az élet nem attól függ, amit birtoklunk (vö. Lk 12,15). Ehelyett a jó kapcsolatoktól függ: Istennel, a többiekkel és azokkal, akiknek kevesebb van. Tehát, tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan akarok meggazdagodni? Isten szerint akarok meggazdagodni, vagy kapzsiságom szerint? És visszatérve az örökség témájához, milyen örökséget akarok hagyni magam után? Pénzt a bankban, anyagiakat vagy elégedett embereket magam körül, jócselekedeteket, amelyeket nem felejtenek el, személyeket, akiknek segítettem, hogy növekedjenek, érettebbé váljanak? -  szólt a hívek lelkiismeretéhez Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva zárta beszédét:

„Szűz Mária segítsen nekünk, hogy megértsük, melyek az élet valódi javai, amelyek örökre megmaradnak”.