”Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!”
Amikor Izrael elfordul Istentől mindig nehézségek jönnek. Tudni lehet, hogy valami baj vár rájuk. Isten megígérte, hogy mindaddig, amíg mellette maradnak, megtartják a törvényeit velük lesz. A nép megannyi alkalommal látta, hogy Isten állja a saját részét a történetben. A kivonulás történetétől kezdve a tenger szétválasztásán át, Jerikó falai leomlásáig minden történet arra mutatott, hogy Isten a néppel van.
A baj ott kezdődött, amikor más istenek is bekerültek a választott nép hitvilágába. Elindul a lelki hanyatlás, és emiatt az ország is megborul. A környező népek támadják Isten népét. A folyamatos feszültség szétzilál egy nemzetet, és Isten ezt hagyja, hiszen nem hozzá fordulnak, hanem a fából, fémből, vagy kőből készült kis bábukhoz. Aztán eszükbe jut, hogy volt idő, amikor a Szabadító mellettük állt. Volt idő, amikor virágzott a nemzet, mert a királynál is hatalmasabb erő vezette őket.
Ászáf zsoltára ebben a helyzetben egy fohász. Visszafordul Istenhez, a néppel együtt, és könyörögnek azért az áldásért, amit korábban megígért. Ászáf úgy ismeri Istent, mint aki áldani jobban szeret, mint átkozni. Úgy ismeri a történeteket, mint ahol a Teremtő célja a jobb élet nyújtása és nem annak tönkretétele.
Isten szeretné, ha hozzá fordulnál. Meg akarja újítani az életed. A célja, hogy neked jobb életed legyen. Feléd akar fordulni és nem el tőled. Isten jót akar neked. Te Isten felé fordulsz, vagy elfordulsz tőle? A bálványokhoz nyúlsz, vagy a Teremtődhöz fordulsz?
Kérj megújulást és kapsz! Kérd Istent, hogy forduljon feléd és megteszi, mert Ő megtartja amit ígért!
Éldott napot!
Kommentáld!