Nagyböjt harmadik vasárnapjának evangéliumi szakaszában Jézus megtérésre szólít fel. Nyitott szívvel fogadjuk be felhívását, ne engedjünk a bűn csábításának és nyíljunk meg az evangélium logikájának – buzdított rá Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

Vertse Márta – Vatikán

Ne Istent okoljuk a szerencsétlenségekért, mert Istentől soha nem származhat rossz, az Úr mindig meghagyja szabadságunkat, velünk és értünk szenved. Ő az Atya és atyaként tekint ránk, mindig mellettünk áll, bízik bennünk, irgalommal, türelemmel és gyengéden kísér el bennünket – fejtette ki a pápa tanításában.

 

A nagyböjti időszak közepén vagyunk és az evangéliumi szakasz elején Jézus néhány időszerű eseményhez fűzi magyarázatát – kezdte beszédét Ferenc pápa. Miközben élénken élt a köztudatban annak a tizennyolc embernek az emléke, akiket egy összeomló torony temetett maga alá, azokról a galileaiakról számolnak be Jézusnak, akiknek Pilátus ontotta ki vérét (vö. Lk 13,1). Felmerül egy kérdés, amely ezeket a tragikus híreket kíséri: kinek a vétkei ezek a rettenetes tények? Talán azok a személyek vétkesebbek voltak a többieknél, és Isten megbüntette őket? A pápa kifejtette, hogy ezek olyan kérdések, amelyek mindig időszerűek; amikor a bűnügyi krónika hírei nyomasztanak bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat a gonosszal szemben, mi is gyakran feltesszük a kérdést: talán Isten büntetéséről van szó? Ő az, aki háborút vagy pandémiát küld, hogy megbüntessen bennünket bűneinkért? És az Úr miért nem lép közbe?

 

A pápa intett rá: vigyáznunk kell, mert amikor a gonosz elnyom minket, azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük tisztánlátásunkat és azért, hogy könnyű választ találjunk arra, amit nem tudunk megmagyarázni, végül Istent hibáztatjuk. És sokszor innen ered az istenkáromlás csúnya és rossz szokása – tette hozzá Ferenc pápa. Hányszor tulajdonítjuk szerencsétlenségeinket és a világ bajait Istennek, aki pedig mindig meghagyja szabadságunkat és soha nem lép közbe, hogy ránk kényszerítse magát, hanem mindig csak felkínálja önmagát: Őt hibáztatjuk, aki soha nem alkalmaz erőszakot, sőt, szenved értünk és velünk! Jézus ugyanis visszautasítja és erőteljesen vitatja azt az elképzelést, hogy Isten az oka bajainknak: azok a Pilátus által megöletett személyek és azok, akik a torony alatt haltak meg, nem voltak vétkesebbek a többieknél és nem egy kegyetlen és bosszúálló Isten áldozatai, aki nem létezik! Istentől soha nem származhat a rossz – hangoztatta Ferenc pápa, idézve a 103. Zsoltár szavait: mert ő „nem bűneink szerint bánik velünk” (Zsolt 103,10), hanem irgalmassága szerint. Ez Isten stílusa. Nem tud másképpen bánni velünk, mindig irgalmasan bánik velünk.

 

Ahelyett, hogy Istent hibáztatnánk, magunkba kell néznünk – mondja Jézus: a bűn okozza a halált; önzéseink szakítják szét a kapcsolatokat; téves és erőszakos döntéseink engedik szabadjára gonoszt – folytatta az evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa. Ezen a ponton az Úr felkínálja a valódi megoldást, ami a megtérés: „Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan” (Lk 13,5 – idézte a pápa Lukács evangéliumának szavait, utalva rá, hogy sürgető felhívásról van szó, különösen ebben a nagyböjti időszakban. Nyitott szívvel fogadjuk be Jézus felhívását, térjünk meg, tartsuk távol magunkat a gonosztól, mondjunk le a csábító bűnről, nyíljunk meg az evangélium logikájának: mert, ahol a szeretet és a testvériség uralkodik, a gonosznak nincs többé hatalma!

 

Jézus azonban tudja, hogy nem könnyű megtérni, és segíteni akar nekünk ebben. Tudja, hogy olyan gyakran visszaesünk ugyanazokba a tévedésekbe és ugyanazokba a bűnökbe; tudja, hogy elcsüggedünk és talán úgy látjuk, hogy a jó iránti elkötelezettségünk hiábavaló egy olyan világban, ahol látszólag a gonosz uralkodik. Ezért a megtérésére szóló felhívása után egy példabeszéddel buzdít bennünket, amely Isten irántunk tanúsított türelméről szól. Gondoljunk Isten irántunk való türelmére – hangsúlyozta a pápa. Egy fügefa vigasztaló képét kínálja fel, amely nem hoz termést a meghatározott időszakban, de amelyet nem vágnak ki: több időt, újabb lehetőséget kap. „Isten egy szép neve lehetne, „egy másik lehetőség Istene” – mondta a pápa, rámutatva, hogy ilyen Isten irgalmassága, mindig felkínál számunkra egy újabb alkalmat, egy újabb lehetőséget. Ezt teszi velünk az Úr: nem szakít el bennünket szeretetétől, nem veszíti el a reményt, nem fárad bele, hogy gyöngéden visszaadja nekünk a bizalmat. Isten hisz bennünk! Bízik bennünk és türelemmel kísér minket. Nem csügged el, hanem belénk helyezi bizalmát. Isten az Atya és atyaként tekint rád: mint a legjobb apukák, nem azokat az eredményeket nézi, amelyeket még nem értél el, hanem a gyümölcsöket, amelyeket még teremhetsz; nem hiányosságaidat veszi figyelembe, hanem ösztönzi lehetőségeidet, nem ragad le múltadnál, hanem fogadást tesz jövődre. Mert Isten közel áll hozzánk – mondta a pápa, ismét Isten stílusára emlékeztetve a híveket: „Ne feledjük el, hogy Isten stílusa a közelség, közel van hozzánk irgalmasságával és gyöngédségével. Így kísér el bennünket Isten: közelségével, irgalmával és gyöngédségével” – mondta nyomatékkal Ferenc pápa, majd a következő fohásszal zárta beszédét: „Kérjük tehát Szűz Máriát, hogy árasszon el reménnyel és bátorsággal minket és lobbantsa lángra bennünk a megtérés vágyát”.