Jézus tanítványai minden javukat beadták a közösbe. De mit tudunk ezen kívül Jézus és tanítványai anyagi ügyeiről, gazdasági megszerveződéséről? Jonathan Cornillon történész végzett kutatásokat anyagi helyzetükről.

Az Apostolok Cselekedeteiben Szent Lukács azt mondja nekünk, hogy az első keresztény közösség mindenét odaadta a közösségnek, „mindenük közös volt” (ApCsel 4, 32). Mint jelent ez a kifejezés és hogyan éltek az első közösségek? Jonathan Cornillon egyetemi tanár „Tout en commun? La vie économique de Jésus et les premieres communautés Chrétiennes” (Minden közös? Jézus és az első keresztény közösségek gazdasági élete -Cerf kiadó) c. műve Jézus és tanítványai, valamint az első keresztény generációik anyagi helyzetét kutatja. Nyolc egyszerű kérdés formájában adja közre eredményeit az Aleteia olvasói számára.

1. Mit lehet tudni Jézus tulajdonairól?

Jézusnak bizonyosan volt Kafarnaumban egy háza, amit esetleg kis igehirdető csoportjának a rendelkezésére bocsátott. Igehirdetése során sem neki magának, sem az apostoloknak nem voltak igazán személyi tulajdonaik: vagy közös javaik voltak, vagy átengedték azokat a családjuknak.

2. Szegények voltak az apostolok?

Többségük a létfenntartás szintje körül élt, még ha egyesek vagyonosabbak is voltak, mint Máté (Lévi), az adószedő. Közülük azok, akik például halászok voltak, nem voltak szegények abban az értelemben, hogy nem voltak nincstelenek, de nem éltek a napi szükségletek megszerzésénél jóval magasabb szinten, épp úgy, mint a népesség nagy része a Római Birodalomban.

3. Mi volt a szerepe az asszonyoknak Jézus mindennapjaiban?

Asszonyok kísérték Jézust és tanítványait (Lk 8, 3) és részt vettek működésének finanszírozásában. Nehéz megállapítani, szerepük milyen tevékenységekre terjedt ki, de anyagi szempontból lényeges volt Jézus igehirdetése időszakában: kis közösségének fontos elemei voltak az asszonyok.

4. Hogyan szerveződtek anyagi szempontból az első közösségek

Minden valószínűség szerint azt a gyakorlatot folytatták, hogy javaikat a közösség rendelkezésére bocsátották (amint olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben 2, 44-45 és 4, 32-37). A hívek minden anyagi java elsődlegesen a közösséget szolgálta, például a szegények táplálását. A priori kisajátításról nem beszélhetünk, de a magántulajdont mégis megkérdőjelezték.

5. Milyen mértékűek voltak Szent Pál híres gyűjtései és hogyan élt ő maga?

Pál a saját költségeinek a fedezésére kétkezi munkát végzett (ApCsel 18, 3), de híveknél is lakott, és utazásainak költségeit azoknak a közösségeknek az adományaiból finanszírozta, akiknek az igét hirdette (lehetetlen volt ugyanis egyedül fedeznie azokat). A görögországi közösségekben szervezett gyűjtés (1Kor 16, 1-4, 2Kor 8, 9-11) valószínűleg lehetővé tette, hogy adjanak azoknak a közösségeknek, amelyekben nagy számban voltak a politeizmusból áttértek. Ez megalapozott egy anyagi szolidaritási rendszert, amelyhez nem voltak szokva, és a jeruzsálemi apostolok számára bizonyítékul szolgált, hogy Pálnak az alamizsnálkodásról szóló hithirdetése hatékony. (Gal 2, 10)

6. Voltak-e gazdag tagjai az első keresztény közösségeknek?

Ez nagyon valószínű, hiszen Jézus környezetében is voltak már, amint ezt Szent Pál leveleiben és az Apostolok Cselekedeteiben meg is említik, például Erasztuszt és Gájuszt (Róm, 16, 23), vagy Főbét (Róm 16, 1-2), akik valószínűleg elég jelentős anyagi alapokkal bírtak, noha nem vagyunk képesek megállapítani vagyonuk mértékét. Ez elég széles skálán helyezi el anyagi helyzetüket, a gondtalan élettől kezdve a valóságos gazdagságig. Mindenesetre az világos, hogy az első keresztény közösségeket bizonyos szociális változatosság, sokrétűség jellemezte.

7. Létezett-e hűtlen kezelés a közösségi vagyon kezelése során?

Létezett, mint ahogy ez gyakran előfordul közösségeknél. János vádolja Júdást, hogy lop a közös kasszából. (Jn 12, 6) Hasonlóképpen, Szmirnai Polikárpnak a filippiekhez írt levelének 11. fejezete a 2. század első felében azt említi, hogy egy presbiter, Valens, valószínűleg kiemelt pénzt a közös kasszából. A vándorló prédikátorok eltartására vonatkozó szabályozás a II. század fordulóján, például a Didakhé 11-13. fejezetében, azt mutatta, hogy ez a közösségek számára fontos kérdés volt.

8. Mikor kezdtek a szertartásokat végzők fizetésben részesülni?

Nehéz pontos választ kapni erre a kérdésre, annál is inkább, mert az első két évszázadban a közösség intézményi szervezettsége igen különböző fokú volt. Valószínűnek tűnik, hogy az első század végétől megjelennek bizonyos formák a szertartásokat végzők javadalmazására (például 1Tim 5, 17, bár a szöveget nehéz értelmezni), de kevés a rendelkezésre álló nyom. A szertartásokat végzők javadalmazását a III. századtól kezdve lehet világosan bizonyítani.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia