„Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.”

Jelenések könyve 16.fejezet 15.vers

William Barclay példázatával szeretném kezdeni a ma reggeli elmélkedésünk. Három ördögtanoncról ír, akiket képzésük befejezéseképpen a földre küldenek gyakorlatra. Mindegyikük Sátán elé terjeszti tervét arra vonatkozóan, hogy miként pusztítanák el az emberiséget. Az első azzal  áll elő, hogy azt mondja majd az embereknek, Isten nem létezik. Sátán azt feleli, ezzel nem tudna sokakat megtéveszteni, mert a legtöbbje ösztönösen érzi, hogy ez nem igaz. A másodiknak a tervében az szerepel, hogy hirdetni fogja, nincsen pokol. Sátán ezt a taktikát is elveti, mondván, a legtöbb ember tudatában van annak, hogy a bűn valamilyen formában elnyeri majd méltó büntetését. Végül a harmadik diák szólal meg: Azt fogom sugallani az embereknek, hogy semmi okuk a sietségre, nem sürget az idő. Eredj – mondja neki Sátán - , ezrével fogod tönkre tenni az embereket.

Szokták mondani, hogy az idő nagy ellensége az embernek. Azt gondolom, hogy mindez akkor válik igazzá, ha nem tudatosan és várakozva éljük meg az életünk idejét. Azonban valóban fennáll annak a veszélye, hogy az a kis ördögtanonc terve célba érjen és sokan elfeledkezzenek arról, hogy az időnek egyszer vége is lesz és ha nem figyelünk rá, akkor úgy fog eltelni, hogy észre sem vesszük. Egy példázatot mond el Jézus, Máté evangéliumában, amely rávilágít az idő fontosságára: „Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté evangéliuma 24:43-44)

Figyelem. Ez az a dolog, amelyre ma minden épül. Ha végig nézzük a társadalmat, a világot, a kultúrát, a médiát, tulajdonképpen minden a figyelmünkért versenyez. Amikor ezt a gondolatot írom, nagyjából 5 dolog akarja egyszerre elvonni a figyelmem. Nincs ez másképp egy átlagos hétköznap, átlagos órájában, amikor végezzük a feladatainkat és nincs ez másképp akkor sem, amikor Teremtőnkkel akarunk időt tölteni. Jézus felhívja a figyelmünket, hogy azért figyeljünk az időre és tartsuk észbe, hogy mindennek van vége,  hogy nehogy „ruha” nélkül maradjunk. Mit jelent ez? Talán ellopják a ruhánkat? Nem… Az a ruha, amelyről Jézus beszél, az Ő igazságát szimbolizálja. Az Ő igazsága szükséges ahhoz, hogy boldogan éljünk Vele együtt egy örökkévalóságon át.

Az Ő ruhája – igazsága – betakar. Eltakarja a múltunk szégyenét. Mindez akkor valósulhat meg, ha időben rájövünk arra, hogy az idő, amelyre vártunk, most van és most kell Jézushoz menni. Figyeljünk Rá! Figyeljünk a jelekre!

Áldott napot!