Miután ifjúkorát utazással töltötte, Bruno atya végül letelepszik. Hol? Délkelet-Ázsiában.

Hat évvel ezelőtt kérte jelöltségét a MEP missziós papokat képező társaságnál, és tavaly óta a 35 éves pap már tudja, hova küldik ad vitam, vagyis életre szólóan. Ezzel véget érnek vándorévei. „Lehet, hogy az ilyesféle dolog nemzedékem örökmozgó fiataljai számára kihívás – ismerte be. – Mostantól tényleg az emberekkel kell lennem, s helyben kell maradnom. De gyakran azoknak a papoknak van sajátos kisugárzásuk, akik időt szánnak templomukra, s elérhetők akkor, amikor a közösség tagjai találkozni szeretnének velük” – jegyezte meg. Tényleges állomáshelyére való kinevezését megelőzően az 53 millió főt számláló ország nyelvét, kultúráját, lakosságát kell közelebbről megismernie. Mianmart az etnikumok között dúló erőszak, valamint a hadsereg és a vallási kisebbségek konfliktusa sújtja.

Bruno Delorme az első években Rangunban, az ország gazdasági fővárosában marad, ahol a burmai nyelv alapjait sajátítja el, majd arra a plébániára költözik, melyet a helyi püspöki konferencia, valamint a MEP kijelöl számára. Minden bizonnyal az ország valamely peremterületéről lesz szó, hiszen e régiókban él a katolikusok többsége.

„Az Egyház stabilan megtelepedett, s szilárd bázisa van – mondta a fiatal pap, hozzátéve, szeretné feltérképezni a helyi egyház erősségeit és gyengeségeit, melyek minden közösségben tapasztalhatók. Az első katolikusok, akik portugál kereskedők voltak, ötszáz évvel ezelőtt érkeztek, utódaik – noha diszkrimináció éri őket ebben a többségében buddhista államban – számos más kisebbség mellett mégis jelen vannak. A vallás- és felekezetközi párbeszéd fontos része Bruno Delorme életre szóló küldetésének: „Dialógust szeretnék folytatni mindenkivel, akik bár más hagyományt követnek, más egyházhoz tartoznak, de Krisztus-hívőnek vallják magukat. Azt gondolom, hogy nagy munka vár rám a buddhistákkal való kapcsolat megteremtésében is. Biztosan lehetőség nyílik arra, hogy együtt dolgozzunk az oktatás, az egészségügy területén” – folytatta.

Bruno Delorme tizenkét évesen érzett először hívást a papságra. Érettségi után előbb Lyonban folytatott kereskedelmi tanulmányokat, majd Németországban, valamint Új-Zélandon töltött el egy-egy évet. Ezt követően nemzetközi gyakornoki program keretében Svájcba költözött, utóbb egy civil szervezet révén a Fülöp-szigetekre ment. Ezek után laikus misszionáriusként a kínai Jünnan tartományban tartózkodott két évig, majd belépett a párizsi Saint-Sulpice-szemináriumba. A mérlegelés és a tanulmányok öt éve alatt, melyből egyet az Egyesült Államokban töltött, a jövőbeli pap a világ minden pontjára kész volt elmenni, végül a MEP általános elöljárója Gilles Reithinger meghozta a döntést. „Egyetlen szóban kapjuk meg célországunkat” – emlékezett vissza meghatottan 2018. július 7-re, diakónussá szentelése napjára Bruno atya. Az utolsó franciaországi napok sűrűek voltak, de október 6-a délutánját hozzátartozóival töltötte a misszióba induló pap.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: La Croix

Magyar Kurír