Ferreri Szent Vince(1357–1419) dominikánus szerzetes.
Híres szónok, aki Európa nyugati országaiban nagy hatással hirdette a bűnbánatot. Már 1458-ban szentté avatták.
Különösen betegek fordultak hozzá gyógyulásért, vigasztalásért és kerestek enyhülést a Szent Vince vizenéven emlegetett szentelményben (aqua Sancti Vincentii pro infirmis). Középkori hazai kultuszát homály borítja.
Magától értetődik, hogy hírét a barokk időkben elsősorban a dominikánusok terjesztették. Füssy Pius rendtárs, aki főleg Vasvárott működött, két művével is szolgálja a Vince tiszteletét. Életrajzot ír róla (1749). Épületes szándékkal íródott a Ferrarius Szent Vintzéhez való hét pénteki ájtatosság is.
Följegyezték Vincéről, hogy missziós körútjain főleg a végső dolgokat: halált, utolsó ítéletet, az örök evangéliumot prédikálta szívesen. Vácott a fehérek templomában, vagyis a hajdani dominikánus egyházban látható oltárképén (1782) rendi habitusban, de szárnyakkal, mintegy az Ítélet angyalaként, előhírnökeként tűnik föl.
Bal kezében nyitott könyvet tart: TIMETE DEUM & DATE ILLI HONOREM. Magyarul a teljes bibliai mondat: Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok őt: az ég, a föld, a tenger és vízforrások alkotóját (Jel. 14, 7).
Fölül angyal fújja a harsonát, alul halottak fekszenek. Az elkárhozottakat az ördög lándzsával döfi át, többen könyörögve Krisztus felé nyújtják karjukat. A vízszenteléssel, illetőleg szentelt vízzel való meghintéssel együttjáró Szent Vince-áldást dominikánusok kezdeményezték, illetőleg osztották.
Tartalmazza a Rituale Romanum is. Jámborabb szombathelyi hívek még századunkban is vittek haza belőle
Kommentáld!