Ferreri Szent Vince
(1357–1419) dominikánus szerzetes.
Híres szónok, aki Európa nyugati
országaiban nagy hatással hirdette a bűnbánatot. Már 1458-ban szentté
avatták.
Különösen betegek fordultak hozzá gyógyulásért, vigasztalásért
és kerestek enyhülést a Szent Vince vize néven emlegetett
szentelményben (aqua Sancti Vincentii pro infirmis). Középkori hazai
kultuszát homály borítja.
Magától értetődik, hogy hírét a barokk időkben
elsősorban a dominikánusok terjesztették. Füssy Pius rendtárs, aki
főleg Vasvárott működött, két művével is szolgálja a Vince tiszteletét.
Életrajzot ír róla (1749). Épületes szándékkal íródott a Ferrarius Szent Vintzéhez való hét pénteki ájtatosság is.
Följegyezték Vincéről, hogy missziós körútjain főleg a végső dolgokat:
halált, utolsó ítéletet, az örök evangéliumot prédikálta szívesen. Vácott a fehérek templomában, vagyis
a hajdani dominikánus egyházban látható oltárképén (1782) rendi
habitusban, de szárnyakkal, mintegy az Ítélet angyalaként,
előhírnökeként tűnik föl.
Bal kezében nyitott könyvet tart: TIMETE DEUM
& DATE ILLI HONOREM. Magyarul a teljes bibliai mondat: Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok őt: az ég, a föld, a tenger és vízforrások alkotóját (Jel.
14, 7).
Fölül angyal fújja a harsonát, alul halottak fekszenek. Az
elkárhozottakat az ördög lándzsával döfi át, többen könyörögve Krisztus
felé nyújtják karjukat. A vízszenteléssel, illetőleg szentelt vízzel
való meghintéssel együttjáró Szent Vince-áldást dominikánusok
kezdeményezték, illetőleg osztották.
Tartalmazza a Rituale Romanum is. Jámborabb szombathelyi hívek még századunkban is vittek haza belőle
.
Kommentáld!