Copertinoi Szent József minorita pap (1603-1663) Copertinoban, a nápolyi királyság egy kis falujában született szegénysorsú szülőktől. Szelíd, magábavonuló természetű volt, és kemény megpróbáltatásokat kellett elviselnie. Később mondta, hogy a novíciátust ő már gyermekkorában elvégezte.

17 évesen felvették a kapucinusok, de gyenge egészsége és a munkára való alkalmatlansága miatt nyolc hónap múlva elbocsátották. Utána, némi nehézségek után, szolgának felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult írni, olvasni. Végül jámborsága miatt felvették a rendbe, méghozzá klerikusnak. 3 év múlva, 1628-ban nem annyira tudása, mint inkább életszentsége miatt pappá szentelték. Isten bámulatos karizmákkal ruházta föl engedelmes, türelmes és alázatos szolgáját: Extázisai órákig tartottak, a levitációk (földről felemelkedések) is gyakoriak lettek szentmise közben is, annyira, hogy sokan azt mondták: szerzetesi élete felét a föld felett élte le. De a gonosz lélek is sokszor zaklatta, néha látható alakban. Egyszer a protestáns János Frigyes herceg részt vett szentmiséjén és látta őt elragadtatásban; ennek hatására két év múlva katolikussá lett. Rendi elöljárói, hogy a néptömegek áramlását megakadályozzák, sokszor áthelyezték eldugott kolostorokba. Az inkvizíció is vizsgálatokat tartott több alkalommal, így Nápolyban, Rómában. X. Ince pápa egyik kapucinus kolostorból a másikba helyeztette. Végül 1657-ben került vissza újra minorita rendházba, Osimoba.

64 éves korában egy orozva rátörő láz következtében halt meg. Utolsó szavai: „Keresztrefeszített Jézusom, vedd magadhoz szívemet és gyújtsd föl benne szereteted tüzét.”

XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté. A Szűzanya iránti gyermeki tisztelete mutatkozik meg a következő párbeszédben: „Az én anyám önfejű. Hozok neki virágot, nem törődik velük; kedveskedek neki cseresznyével, nem kell neki. Kérdezem hát, mit akar? S azt feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az én eledelem.”

Forrás: Kovács Kalliszt OFM: Ferences szentek és boldogok az év minden napjára