Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai, vasárnapi evangéliumban (vö. Mt 13,1–23) Jézus a magvetőről szóló példabeszédet meséli el egy nagy tömegnek. Ebben a példabeszédben, melyet mindannyian jól ismerünk, a magvető négy különböző talajra veti a magot.

Isten igéje, melyet a magok jelképeznek, nem elvont ige, hanem maga Krisztus, az Atya Igéje, aki megtestesült Mária méhében. Ezért Isten igéjének befogadása azt jelenti, hogy Krisztus személyét, magát Krisztust fogadjuk be.

Isten igéjének fogadása többféle módon történhet. Fogadhatjuk útként, ahová azonnal odaszállnak a madarak, és felcsipegetik a magokat. Ez a szétszórtság, korunk nagy veszélye. Mivel megannyi szóbeszéd és ideológia zaklatásának vagyunk kitéve, és gyötörnek a szétforgácsolódás állandó lehetőségei házon belül és kívül, elveszíthetjük a csend, az elmélyülés, az Úrral folytatott párbeszéd ízét, olyannyira, hogy a hit elvesztését, Isten igéjének be nem fogadását kockáztatjuk. Mindent látunk, minden elvonja a figyelmünket, szétszórttá tesznek a világi dolgok.

Egy másik lehetőség: Isten igéjét köves talajként, kevés földdel is fogadhatjuk. Itt a vetőmag korán kikel, de hamar el is szárad, mert nem tud mély gyökeret ereszteni. Ez azoknak a képe, akik Isten igéjét pillanatnyi lelkesedéssel fogadják, mely azonban felületes marad, nem építi magába Isten igéjét. Így az első nehézségekkel szembesülve – gondoljunk egy szenvedésre, az élet összezavarodására – ez a még gyenge hit elporlad, ahogy a kövek közé esett magok elszáradnak.

Jézus egy harmadik lehetőségről is beszél a példázatban. Olyan talajként is fogadhatjuk Isten igéjét, ahol tövises bokrok nőnek. A tövisek a megtévesztő gazdagság, siker és világi aggodalmak… Itt az ige kikel egy kicsit, de a tövisek elfojtják, nem erős, meghal, vagy nem hoz termést.

Végül – a negyedik lehetőség – fogadhatjuk jó talajként. Itt – és csak itt – a mag gyökeret ereszt és termést hoz. Az erre a termékeny földre esett vetőmag azokat jelenti, akik meghallják az igét, befogadják azt, megőrzik szívükben, és gyakorlatba ültetik a mindennapi életben.

Ez a magvetőről szóló példabeszéd némileg az összes példázat „anyja”, mert az ige meghallásáról szól. Emlékeztet bennünket arra, hogy

Isten szava gyümölcsöző és hatékony vetőmag; és Isten – nem félve a pazarlástól – mindenütt nagylelkűen szórja. Isten szíve ilyen! Mindannyian talaj vagyunk, amelyre ráesik az ige magja, senki sem kivétel. Isten szava mindannyiunkhoz szól.

Megkérdezhetjük magunktól: én milyen talaj vagyok? Olyan vagyok, mint egy út, egy köves talaj vagy bokor? Ha akarjuk, Isten kegyelmével jó talajjá válhatunk, gondosan felszántott és megművelt talajjá, hogy gyümölccsé érjen bennünk az ige magja. Ez a mag már jelen van szívünkben, de hogy termést hoz-e, az rajtunk múlik, azon múlik, hogy miként fogadjuk ezt a magot. Gyakran szétszórt a figyelmünk, annyi minden érdekel bennünket, annyi reklám zúdul ránk, és a sok hang és szó között nehéz felismerni az Úrét, az egyetlent, amely szabaddá tesz bennünket. Ezért fontos, hogy hozzászokjunk Isten igéjének hallgatásához, olvasásához. És ismételten csak azt tanácsolom: mindig vigyetek magatokkal egy kis evangéliumot, egy zsebméretű evangéliumot, a zsebetekben, a táskátokban… És mindennap olvassatok el belőle egy kis részt, hogy hozzászokjatok Isten igéjének olvasásához, és hogy megértsétek, melyik az a mag, amelyet Isten nektek kínál, és hogy elgondolkodjatok, milyen talajjal fogadjátok azt!

Segítsen nekünk imájával Szűz Mária, a jó és termékeny föld tökéletes mintaképe, hogy tövisek és kövek nélküli készséges talajjá váljunk, hogy jó gyümölcsöt tudjunk teremni magunknak és testvéreinknek!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Mára, július második vasárnapjára esik a tenger nemzetközi napja. Szeretettel üdvözlöm mindazokat, akik a tengeren dolgoznak, különösen azokat, akik messze vannak szeretteiktől és országuktól. Üdvözlöm mindazokat, akik ma délelőtt Civitavecchia-Tarquinia kikötőjében összegyűltek az eucharisztia megünneplésére.

És a tenger gondolatban kissé messzebbre visz: Isztambulba. A Hagia Sophiára gondolok, és nagyon szomorú vagyok.

Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és más országokból érkezett zarándokok, különösen a Fokoláre Mozgalom családjai. Hálás szívvel köszöntöm a római egyházmegyének az egészségügy pasztorációjában dolgozó képviselőit, és arra a sok papra, szerzetesnőre, szerzetesre és világi hívőre gondolok, akik a járvány idején a betegek mellett voltak és vannak. Köszönöm nektek! Köszönöm, amit tettetek, és amit tesztek! Köszönöm!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír