„Imáimmal kísérlek benneteket ezekben a fontos döntésekben” – olvasta fel Pietro Parolin bíboros államtitkár Ferenc pápa üzenetét, melyet az ENSZ Glasgow-i klímakonferenciájára küldött. Beszéde rámutat az immár halaszthatatlan döntésekre: olyan kollektív, támogató és előrelátó fellépésre van szükség egy befogadó fejlesztési modellhez, amely odafigyel a munka világára és az „ökológiai” adósságra”, amely leginkább a legszegényebb országokat sújtja.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A Glasgow-i konferencia kiindulópontja annak az óhajnak a tudatosítása, hogy valóban létezzen olyan politikai akarat, mely őszintén, felelősen és bátran több emberi, pénzügyi és technológiai erőforrást biztosít a klímaváltozás okozta káros hatások enyhítésére, továbbá a legszegényebb és legsebezhetőbb népesség megsegítésére. Ehhez a szándékhoz társul most a pandémia okozta válság tapasztalata, mely még világosabbá teszi, hogy nincs alternatívánk, követni kell a párizsi célkitűzéseket és a megoldáshoz szükség van a népek közötti mély és szolidáris elkötelezettségre. A pápa ebben főként a tehetősebb államok elkötelezettségére és vezető szerepére számít a klímafinanszírozás, valamint a gazdasági rendszerek széntelenítése terén.

 

Az üzenet utal a Szentszék 2020 decemberi vállalására, hogy 2050-en belül bevezeti a tisztán nulla kibocsátású rendszer alkalmazását. Ferenc pápa emlékeztet a vallási vezetők és tudósok október 4-i assisi találkozójára, melyen érzékelhető volt a résztvevők törekvése, hogy átlépjenek a mára jellemző „leselejtezés kultúrájából” a „gondoskodás kultúrájába”. Ehhez bátorság, remény és egyéni, valamint közösségi megtérés szükséges. A pápai üzenet kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a legsebezhetőbb népességre, amelyeket súlyos „ökológiai adósság” terhel, jórészt saját természeti erőforrásaik más országok hasznosítása révén. Az „ökológiai adósság” bizonyos tekintetben a külföldi adósság kérdésére emlékeztet, amely gyakran hátráltatja a népek fejlődését. A világjárványt követő időszak újraindulásakor figyelembe kell venni a külföldi adósság elengedését és a klímavészhelyzet megoldását gondos, tárgyalásos eljárások elindításával.

 

Az üzenet keserűen megállapítja, hogy milyen messze vagyunk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben kitűzött célok elérésétől. A tapasztalatok jegyében megállapítható, hogy nincs több idő a várakozásra, hiszen oly sokan szenvednek ettől az éghajlati válságtól. A mindenkit érő káros hatások mellett a gyereket szenvednek tőle leginkább, ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a közeljövőben a környezeti bevándorlók száma több lesz, mint a konfliktusból érkező menekültek száma. Sürgősen, bátran és felelősséggel kell cselekednünk, hogy olyan jövőt készítsünk elé, melyben az emberiség képes gondoskodni önmagáról és a természetről.

A fiataloknak, akik az elmúlt években kitartóan kértek tőlünk, hogy cselekedjünk már, nem lesz más bolygójuk, mint amit rájuk hagyunk és amit most mi konkrét döntéseinkkel még befolyásolhatunk. Itt van a döntés pillanata, amely megadja az alapját a jövőbe vetett bizalomnak. Végül Ferenc üzenete jelezte, hogy ő ott szeretett volna lenni a konferencián, de ez nem volt lehetséges, mindazonáltal imádságával kíséri a résztvevőket fontos döntéseikben.