Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!
A mai liturgiában a Máté evangéliuma szerinti Boldogságokat hirdetjük (vö. Mt 5,1-12). Az első alapvető. Így szól: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (3. v.).
Kik a „lélekben szegények”? Ők azok, akik tudják, hogy nem számíthatnak önmagukra, hogy nem elégségesek önmagukban, és „koldusként élnek Isten előtt”. Érzik, hogy szükségük van Istenre, és minden tőle érkező jót ajándékként, kegyelemként ismernek el. Akik lélekben szegények kincsként fogadják, amit kapnak. Ezért azt kívánják, hogy egyetlen ajándék se vesszen kárba. Ma a lélekben szegényeknek ennél a jellemző tulajdonságánál szeretnék megállni: nem pazarolni. A lélekben szegények igyekeznek semmit sem elpazarolni. Jézus megmutatja nekünk annak a fontosságát, hogy ne pazaroljunk. A kenyerek és a halak megszaporítása után például kéri, hogy a megmaradt ételt gyűjtsék össze, hogy semmi se vesszen kárba (vö. Jn 6,12). Ha nem pazarlunk, az lehetővé teszi számunkra, hogy megbecsüljük önmagunk, az emberek és a dolgok értékét. Sajnos azonban van egy elv, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, mindenekelőtt a gazdagabb társadalmakban, ahol a pazarlás, az leselejtezés kultúrája uralkodik. Mindkettő csapás. Ezért szeretnék három felkérést javasolni Önöknek a pazarlás és a leselejtezés mentalitása ellen.
Az első felkérés: ne pazaroljuk el azt az ajándékot, ami vagyunk. Mindegyikünk jó, függetlenül attól, hogy milyen ajándékaink vannak. Minden nő, minden férfi nemcsak tehetségben, hanem méltóságban is gazdag. Isten szereti őket, értékesek, drágák. Jézus emlékeztet minket arra, hogy nem azért vagyunk áldottak, amink van, hanem azért, akik vagyunk, és amikor valaki félreteszi és leselejtezi önmagát, akkor elpazarolja magát. Küzdjünk Isten segítségével az ellen a kísértés ellen, hogy elégtelennek, rossznak tartsuk magunkat, és hogy sajnáljuk magunkat.
Aztán a második felkérés: ne pazaroljuk el az ajándékainkat. Tény, hogy a világon évente a teljes élelmiszertermelés mintegy harmada kárba vész, miközben nagyon sokan éhen halnak! Nem szabad így kihasználni a természet erőforrásait. A javakat úgy kell óvnunk és megosztanunk őket, hogy senki ne szenvedjen hiányt abban, amire szüksége van. Ahelyett, hogy elpazarolnánk, amink van, inkább terjesszük az igazságosság és a szeretet, a megosztás szemléletét!
Végül a harmadik felkérés: ne dobjuk félre az embereket. A leselejtezés kultúrája azt mondja: „Annyira használlak, amennyire szükségem van rád. Amikor már nem érdekelsz, vagy az utamban vagy, félredoblak”. Különösen a leggyengébbekkel bánnak így – a meg nem született gyermekekkel, az idősekkel, a rászorulókkal és a hátrányos helyzetűekkel. De az embereket soha nem szabad félredobni, a hátrányos helyzetűeket nem szabad leselejtezni! Minden ember szent ajándék, minden ember egyedi ajándék, függetlenül attól, hogy milyen korú vagy milyen az állapota. Mindig tiszteljük és támogassuk az életet! Ne dobjuk félre az életet!
Kedves testvéreim, tegyünk fel magunknak egy kérdést. Mindenekelőtt: Hogyan élem meg a lelki szegénységet? Tudom, hogyan adjak helyet Istennek? Hiszem, hogy ő az én javam, az én igazi és nagy gazdagságom? Hiszem-e, hogy ő szeret engem, vagy szomorúan félredobom magam, elfelejtve, hogy ajándék vagyok? Azután – vigyázok arra, hogy ne pazaroljak? Felelősen bánok azzal, ahogyan a dolgokat, javakat használom? Hajlandó vagyok megosztani dolgokat másokkal, vagy önző vagyok? Végül: – értékes ajándéknak tekintem a leggyengébbeket, akikről Isten arra kér, hogy gondoskodjak? Gondolok a szegényekre, azokra, akiket megfosztanak azoktól a dolgoktól, amikre szükségük van?
Mária, a Boldogságok Asszonya segítsen bennünket, hogy tanúságot tegyünk annak az öröméről, hogy az élet ajándék, és annak a szépségéről, hogy ajándékká tegyük magunkat.
______________________________________________________
A Szentatya üdvözlete az Angelus után
Kedves testvéreim!
Nagy fájdalommal értesülök a Szentföldről érkező hírekről, különösen tíz palesztin, köztük egy nő haláláról, akiket az izraeli hadsereg terrorellenes akciója során öltek meg Palesztinában; és a péntek este Jeruzsálem közelében történtekről, amikor egy palesztin hét izraeli zsidót megölt, három másikat pedig megsebesített, miközben a zsinagógából távoztak. A napról napra növekvő halálozási spirál nem vezet másra, mint a két nép közötti bizalom néhány felvillanásának kioltására. Az év eleje óta több tucat palesztin halt meg az izraeli hadsereggel vívott tűzharcokban. Azért fordulok a két kormányhoz és a nemzetközi közösséghez, hogy azonnal és késedelem nélkül találjanak más, a párbeszédet és a béke őszinte keresését magukban foglaló utakat. Testvéreim, imádkozzunk ezért.
Megismétlem felhívásomat a dél-kaukázusi Lachin folyosón kialakult súlyos humanitárius helyzet miatt. Közel állok mindazokhoz, akik a tél közepén ezekkel az embertelen körülményekkel kénytelenek megbirkózni. Nemzetközi szinten minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy békés megoldásokat találjunk az emberek javára.
Ma van a Lepra 70. Világnapja. Sajnos a betegséggel kapcsolatos megbélyegzés továbbra is az emberi jogok súlyos megsértését okozza a világ különböző részein. Kifejezem közellétemet azokhoz, akik ebben szenvednek, és bátorítom az ezen testvérek teljes integrációja iránti elkötelezettséget.
Köszöntöm mindazokat, akik Olaszországból és más országokból érkeztek. Üdvözlöm a Quinceañerák csoportját Panamából és a diákokat Badajozból, Spagna városából. Köszöntöm a Moianóból és Monteleone di Orvietóból, az Acqui Terméből érkezett zarándokokat és az Agesci Cercola Primo csoport fiataljait.
Most pedig nagy szeretettel köszöntöm a Római Egyházmegye Katolikus Akciójának fiataljait! A „Békekaravánnal” jöttetek. Köszönöm nektek ezt a kezdeményezést, amely ebben az évben különösen értékes, mert a háború sújtotta Ukrajnára gondolva elkötelezettségünknek és a békéért való imádkozásunknak még erősebbnek kell lennie. Gondoljunk Ukrajnára és imádkozzunk az ukrán népért, akivel olyan rosszul bánnak. Hallgassuk meg most azt az üzenetet, amelyet az Önök barátai itt mellettem felolvasnak nekünk.
[Az afrikai apostoli út bejelentése]
Ez a nagy afrikai kontinens közepén fekvő vidék sokat szenvedett a hosszan tartó konfliktusoktól. A Kongói Demokratikus Köztársaságot, különösen az ország keleti részén, fegyveres összecsapások és kizsákmányolás sújtja. Dél-Szudán, ahol évek óta tartó háború dúl, arra vágyik, hogy véget vessen az állandó erőszaknak, amely sok embert arra kényszerít, hogy kitelepüljön és nagy nélkülözések között éljen. Dél-Szudánba Canterbury érsekével és a Skót Egyház Közgyűlésének moderátorával együtt érkezem. Együtt, testvérekként, teszünk ökumenikus zarándoklatot a békéért, hogy könyörögjünk Istenhez és az emberekhez, hogy vessenek véget az ellenségeskedéseknek, és a megbékélésért.
Arra kérek mindenkit, hogy kísérje imáival ezt az utat.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak. Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!
Kommentáld!