Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok), áldott vasárnapot!

A mai evangélium Jeruzsálembe kalauzol el bennünket, a legszentebb helyre: a templomba. Ott, Jézus körül néhányan a „drága kövekkel díszített” fenséges épület nagyszerűségéről beszélnek (Lk 21,5). De az Úr kijelenti: „kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” (Lk 21,6). Majd kiegészíti a történetet, elmagyarázva, hogy a történelemben szinte minden összeomlik: forradalmak és háborúk, földrengések és éhínségek, járványok és üldöztetések lesznek (vö. 9-17. v.). Mintha azt mondaná: nem szabad túlságosan bízni a földi valóságokban, amelyek elmúlnak. Ezek bölcs szavak, amelyek azonban kissé megkeseríthetnek bennünket. Már most is sok baj van. Miért tesz az Úr ilyen kedvezőtlen kijelentéseket? Valójában nem az a szándéka, hogy negatív legyen, hanem az, hogy értékes tanítást adjon nekünk, vagyis, hogy kiutat mutasson ebből a bizonytalan helyzetből. És mi a kiút? Hogyan léphetünk ki ebből a valóságból, amely csak múlik és múlik, és nem lesz többé?

A kiutat egy olyan szóban rejti, amely talán meglep minket. Krisztus az evangélium utolsó mondatában nyilatkoztatja ki ezt, amikor így szól: „Kitartástokkal megmentitek lelketeket” (19. v.). Kitartás. Mi a kitartás? A szó azt jelenti, hogy „nagyon szigorúan”; de milyen értelemben szigorú? Önmagunkkal szemben, amikor úgy tűnik, hogy nem érjük el a megfelelő színvonalat? Nem. Másokkal legyünk merevek és rugalmatlanok? Ezt sem. Jézus arra kér bennünket, hogy „szigorúak”, megalkuvást nem ismerők legyünk, tartsunk ki abban, amit szívén visel, ami a lényeg.Mert ami igazán lényeges, az nagyon gyakran

nem ugyanaz, mint ami felkelti az

érdeklődésünket. Azokhoz a templombeli emberekhez hasonlóan gyakran mi is a

kezünk munkáját, eredményeinket, vallási és civil hagyományainkat, szent és

társadalmi szimbólumainkat helyezzük előtérbe. Ez bizonyos fokig rendjén van, de túl

nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik. Ezek a dolgok fontosak, de elmúlnak. Ehelyett

Jézus azt mondja, hogy arra fektessük a hangsúlyt, ami megmarad, ne szenteljük

életünket olyasminek az építésére, amit aztán lerombolnak, mint például azt a

templomot, miközben elfelejtjük megépíteni azt, ami nem omlik össze; építkezzünk az ő

igéjére, a szeretetre, a jóra. Kitartóan, szigorúan és határozottan arra építsünk, ami

nem múlik el.

Ez tehát a kitartás: a jó építése minden nap. Kitartani annyit jelent, mint állandóan megmaradni a jóban, különösen akkor, ha a körülöttünk lévő valóság másra késztet. Gondoljunk csak néhány példára: Tudom, hogy az ima fontos, de mint mindenkinek, nekem is mindig sok dolgom van, ezért halogatom: „Nem, most elfoglalt vagyok, nem tudok. Majd később megteszem." Vagy sok ravasz embert látok, akik kihasználják a helyzeteket, kikerülik a szabályokat, és így én is abbahagyom a betartásukat, a kitartást az igazságosság és a törvényesség mellett: „De ha ezek a gazemberek megteszik, én is megteszem!”. Óvakodjunk ettől! És még egyszer: szolgálatot végzek a gyülekezetben, a közösségért, a szegényekért, de azt látom, hogy sok ember szabadidejében csak az élvezetre gondol, ezért kedvet kapok, hogy feladjam, és azt tegyem, amit ők csinálnak. Mert nem látom az eredményt, vagy megunom, vagy ez nem tesz boldoggá.

A kitartás ehelyett a megmaradás a jóban. Tegyük fel magunknak a kérdést: milyen az én kitartásom? Állhatatos vagyok, vagy a pillanatnak megfelelően élem meg a hitemet, az igazságosságot és a szeretetet: akkor imádkozom, amikor kedvem van; becsületes, készséges és segítőkész vagyok, ha nekem megfelel; míg, ha elégedetlen vagyok, ha senki nem köszöni meg, abbahagyom? Röviden: imáim és szolgálataim a körülményektől vagy az állhatatosan Úrhoz ragaszkodó szívemtől függnek? Ha kitartunk – emlékeztet minket Jézus –, nincs mitől félnünk, még az élet szomorú és csúf eseményeiben sem, még a magunk körüli rosszban sem, mert megmaradunk a jóban. Dosztojevszkij ezt írta: „Ne féljetek az emberek bűnétől. Szeresd az embert még a bűnében is, mert ez az isteni szeretet képe, és ez a legmagasabb szeretet a földön” (A Karamazov testvérek, II, 6, 3g). A kitartás Isten szeretetének tükröződése a világban, mert Isten szeretete hűséges, kitartó, soha nem változik.

A Szűzanya, az Úr szolgája, aki kitartó az imában (vö. ApCsel 1,12), Ő erősítse kitartásunkat.

______________________________________

A Szentatya szavai az Úrangyala után:

Kedves testvéreim!

Holnap lesz az első évfordulója a Laudato si Cselekvési Platform elindításának, amely az ökológiai átalakulást és az azzal összhangban álló életmódot támogatja. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik felkarolták ezt a kezdeményezést: mintegy hatezer résztvevő van, köztük magánszemélyek, családok, egyesületek, vállalkozások, vallási, kulturális és egészségügyi intézmények. Kiváló kezdete egy hétéves útnak, amelynek célja, hogy válaszoljon a föld és a szegények kiáltására. Bátorítom ezt a küldetést, amely kulcsfontosságú az emberiség jövője szempontjából, hogy segítse elő mindenkiben a teremtés iránti őszinte elkötelezettséget.

Ebből a szempontból szeretném felidézni a COP27 klímaváltozási csúcstalálkozót, amelyre Egyiptomban kerül sor. Remélem, hogy a Párizsi Megállapodás nyomán bátran és elszántan lépnek előre.

Maradjunk mindig közel testvéreinkhez a szenvedő Ukrajnában. Fejezzük ezt ki imával és konkrét szolidaritással. A béke lehetséges! Ne nyugodjunk bele a háborúba.

És köszöntöm Önöket, Olaszországból és különböző országokból érkező zarándokokat, családokat, egyházközségeket, egyesületeket és egyes híveket. Külön köszöntöm az Amerikai Egyesült Államokból érkező „El Shaddai” karizmatikus csoportot, az uruguayi „bandoneon” zenészeket – ott látom a zászlótokat, bravó! – a Párizsi Román Görögkatolikus Misszió, a limoges-i és tülli iskolapásztori képviselőket püspökeikkel, valamint a milánói eritreai közösség tagjai, akiknek imádkozom hazájukért. Örömmel köszöntöm az ovadai ministránsokat, a monzai „Új Család” szövetkezetet, Lecco polgári védelmét, Perugia, Pisa, Sassari, Catania és Bisceglie híveit, valamint a Szeplőtelen fiúkat és lányokat.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2022/documents/20221113-angelus.htm